Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
24. §. Spanyolország. 419 24. §. Spanyolország. Spanyolország csak rövid ideig, egy századnál alig valamivel tovább, örvendhetett rendszeres szegényápolásnak, mely Leander s sevillai sz. Izidor ösztönzése folytán a spanyol nemzeti zsinatok által az általános zsinatok határozatai és a keleti egyház mintája szerint volt rendezve. 711-ben történt a döntő ütközet Xerxes de la Frontera mellett, mely Spanyolországot arab tartománynyá tette. S ez időtől fogva a dolog természete szerint az egyházi szegényápolás nagyszerű rendszerét úgy amint előbb fennállott, tovább fen- tartani nem lehetett. Úgyszólván nyomtalanul eltűnt, s csak hala- vány emlékét őrizte azon törvény, mely szerint a plébános köteles volt a szegény utazókat, főleg szerzeteseket befogadni és elszállásolni.1) Az északi hegyes tartományok, melyek az arab szolgaság jármát ki tudták kerülni, folytonos támadásoknak voltak kitéve, ugyanannyira, hogy minden erejüket meg kellett feszíteniük, hogy legdrágább kincsüket, vallásszabadságukat és nemzeti függetlenségüket, megőrizhessék. Jellemző is a spanyol vezeklési fegyelem szigorúsága azok irányában, a kik valamely keresztényt, akár szabad, akár jobbágy lett légyen* foglyul tartottak vagy rabszolgának adtak el. Nyolcz évig szigorú bünbánatot kellett tartamok.2) Az úgynevezett spanyol határ grófságba vagyis Spanyolország azon részébe, melyet Nagy Károly a frank birodalomba kebelezett, sok más frank intézmény mellett az egyházi szegényápolásnak karolingi rendszere is behozatott,8) de nem sokáig állott fenn. Sok más baj mellett az arabok a szerencsétlen félszigetre még a keleti nyavalyát, a fekély arábiai faját, a poklosságot, is behurczolták. Spanyolország sokkal előbb szenvedett e csapás alatt, mint Európa többi részei, s azért korán felmerült a szükség, hogy a poklosok számára kórházakat emeljenek, melyeknek már rectorem ipsius ecclesiae ad necessitatem et facta eiusdem ecclesiae ac domus exponatur et detur. Ubi vero cum ipsa tertia parte ipsi pauperes sustentari non possent, ex tunc de illis duabus partibus, quae ipsi rectori hospitalis cum suis capellanis deputatae sunt, necessitas et sustentationes ipsorum pauperum compleantur. Müller i. h. 58. 1. b Cone. Vallis-Olletanum 1322 d’Aguirre-nél III, 562: ut ecclesiarum parochi et curati secundum facultatem bonorum suorum religiosos pauperes et peregrinos transeuntes cbaritative recipiant et pertractent. ■) Poenitentiale Vigilanum cap. 25. AVasserscblebennél i. h. 529. 1. *) d’Aguirre, Collectio maxima conciliorum omnium Hispaniae et Novi orbis III, 140. 1. 27*
