Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

23. §. Magyarország és Erdély.

417

nyos összeget, de nem hozott oly törvényt, melynek értelmében az egyházi vagyonnak egy része a szegények gondozására lett volna fordítandó. Azonban határozott adatok vannak, melyek szerint a tizedet behozta,1) s azért valószinű, hogy a többi országokban szokásos negyedelés is alkalmazásban volt. Legalább Dalmácziá- ban ismeretes volt a negyedelés, mivel az 1199-ben tartott dalmát zsinat határozottan elrendeli, hogy az egyházi jövedelmek egy negyedrésze a szegényekre fordíttassék, minek ellenőrzése a püspök feladatához tartozott. E zsinat egyszersmind a poklosok ápolására is hozott rendeleteket, szigorúan követve a lateráni zsinat határozatait.* 2)

Kórházak alapítására a 12. század vége előtt nem találunk adatokat, bár kétségtelen, hogy sz. István korában is keletkeztek. Ha ugyanis a 'szegény magyar utazók részére még Konstantinápolyban és Rómában is alapított szállóhelyeket,3) g,kkor kétségkívül saját országában is gondoskodott a szegényekről és utazókról kórházak és szállóhelyek emelése által.4 *)

A 12. század vége felé Magyarországban befogadták a jános- lovagokat, kik csakhamar elterjedtek és nagy vagyonra tettek szert. Legjelentékenyebb kórházuk Esztergomban volt, melynek a többi kórház alá volt rendelve.6) Sajnos, hogy a szegények és betegek gondozása körül kifejtett működésűkről nincsenek adataink. Magyar- országon a jánoslovagoktól függetlenül is keletkeztek a 12. század folyamán kórházak, melyek vagy közvetlenül a püspök felügyelete alatt állottak, ki gondnokot állított élükre, vagy pedig egyes szerzetek, főleg az ágoston-rendüek kezeiben voltak.6) Ezen kórházak egészen általános rendeltetéssel bírtak s a legkülönfélébb czélokat egyesítették magukban, miután nem csak a szegények, aggok és nyomorék egyének befogadására és gondozására szolgáltak, hanem egyúttal kórházak és szállóhelyek is voltak.1)

A 13. századtól kezdve majd nem minden magyarországi s erdélyi kórház a Szentlélek rendjének kezeibe ment át, mely itt a

1) Pertz IX, 233.

2) Concil. in Dalmatiae et Diocliae regnis 1199, can. 3: portionem quidem pauperum episcopus administret. A portio fabricae ecclesiae kezelése az archi- presbyter kezeiben volt. V. 8. can. 13. a poklosokról.

3) Pertz XI, 235.

4) V. 8. Müller, Geschichte der siebenbürgischen Hospitäler, 7. 1.

») Müller i. h. 7. L

6) U. 0. 8. 1. A Lázár-rendnek is volt Magyarországon egy tartománya. L. Häser i. h. 67. 1. 7) Müller i. h. 15. 1.

RATZINGER, az egyházi szegényápolás története.

27