Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

208

II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka.

plébánosok a legnagyobb gonddal ügyeltek reájok. Az árva fiúk rendszerint kolostorokban neveltettek. De a püspökök s plébánosok feladatához nem csak az anyagi támogatás tartozott, hanem kötelességük volt a szegényeket, özvegyeket és árvákat a hatalmasok, még a hivatalnokok túlkapásai s zsarolásai ellen is óvni, jogaikat a törvényszék előtt védelmezni s szükség esetében a császárhoz, mint fővédőjükhöz ') fordulni.* 2)

A háborúk elkerülhetetlen következménye volt, hogy a Karo- lingek korszakában sok keresztény a pogányok fogságába jutott. Azokat, kik elégséges vagyonnal nem bírtak, hogy magukat kiválthassák, az egyházi szegényápoláshoz tartozott kiszabadítani. Ha az egyháznak segédforrásai már kimerültek, ez esetben megengedtetett a sz. edények eladása, hogy igy a keresztények kiszabaduljanak a pogány fogságból.3)

Az egyház az idegenekről is gondoskodott. Mindenki, pap vagy világi, szegény vagy gazdag egyaránt köteles volt a kopogtató utasnak szállást adni,4) de főkép a plébános és a püspök, mint az egyházi szegényápolás vezetői valának erre hivatva. Az idegeneket asztalukhoz kellett fogadniok, és a püspök tartozott házában utasok számára külön szállóhelyet tartani.5)

Az egyház támogatásából kizárattak a munkakerülő, méltatlan koldusok s csavargók.6) Nagy Károly szigorúan megtiltá a koldulást, a mennyiben megparancsolta, hogy a munkára képtelen szegényeket hozzátartozóik vagy az egyház segélyezzék ; de a munkabíró csavargókat nem volt szabad támogatni, ellenkezőleg munkára kellett őket szorítani.7)

*) Capit. Aquisgran. 802, c. 5. (Pertz, Leg. I, c. 91).

2) Cone. Arelat. III, 813, c. 17. Conc. Mogunt. 813, c. 8.

3) Capit. Ludovici Pii 817 ad episcopos c. 13. (Pertz, Leg. I, 207); Edmond Le Blant, Note sur le radiat des captifs a Revue archéologique-ben, Nouvelle série, V. année, X. vol., 445 1. és kv. ; Möhler, Gesammelte Schriften II, 118.

4) Capit. Aquisgran. 802, c. 27. (Pertz, Leg. I, 94) : neque dives neque pauper peregrino nemini hospicia denegare audeat, id est sive peregrinis propter Deum ambulantibus terram, sive cuilibet iteranti propter amorem Dei et propter salutem animae tectum et focum et aquam nemo illi deneget. V. ö. Pertz- nél 121. 1.

5) Conc. Aquisgran. 816, c. 141. °) Capitulare duplex 806, c. 9.

7) De mendicis, qui per patrias discurrunt volumus ut unusquisque fidelium

nostrorum pauperum suum .... nutriat et non permittat alibi ire mendicando at ubi tales inventi fuerint, nisi manibus laborent, nullus illis quidquam retribuere praesumat. Capit, duplex ad Niumag. 806, c. 9. (Pertz, 144. 1.). V. ö. Monnier i. h. 210. 1.