Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
198 II. A középkor. 1. A Kar ólingek korszaka. ápolásra vonatkozó egyházi határozatai a szentatyák korszakának utolsó hatalmas szózataként hangzanak, hogy lassanként egészen elnémuljanak. Az egyházi törvényhozás később már nem törekedett arra, a mit a szentatyák korszaka alkotott, a mit a frankok nagy császárja törvényeivel, legalább részben, még el birt érni. A következőkben megkísértjük Nagy Károly rendeletéit, melyek a régi elvek alapján a szegényápolás újjászervezését czélozták, a capitularék nyomán előadni s egységes képbe foglalni. 3. §. A szegény vagyon forrásai Nagy Károly rendszerében. Ritka igazságérzettel s fejedelmi bőkezűséggel lépett fel Nagy Károly az egyház irányában, e tekintetben páratlanul áll úgy elődjei mint utódjai között, egyedül fiát, Lajost vevén ki. Soha nem törekedett fejedelem az egyház érdekeit annyira tiszteletben tartani, mint ő — és senki nem vonhatja kétségbe szándékának tisztaságát. A mit tett, azt meggyőződésből, jámborságból s kora valódi szükségleteinek ritka felismerésével tette. Károly igazságosan járt el, midőn az egyházi vagyon birtokosai s az egyház között fennálló viszonyt valahára törvény útján szabályozta, úgy hogy minden birtokos tartozott az egyházi vagyont az egyháztól hűbér-birtok alakjában elfogadni és a rendes adón kívül évenként a tiszta jövedelem két tizedét heszolgáltatni azon egyháznak, mely a hűbér-birtokot (beneficium, precaria) adta.1) Későbbi rendeletek nem említik az adót (census), de azért a világi hűbéreseknek hozzá kellett járulniok az építkezések költségeihez.2) Károly szigorú rendeletek útján arról is gondoskodott, hogy a hübér-birtokok világi tulajdonosai kötelességeiknek eleget tegyenek ; ha valaki nem teljesíté kötelességét pontosan, elvesztette birtokát. De ha valaki kötelezettségeinek eleget tett, akkor az egyház önkényesen a fejedelem engedelme nélkül nem vehette el tőle a birtokot, miért is a birtoklevelek szerkesztésénél azon körülményt is meg kellett említeni, hogy az átvevés a király kívánsága vagy parancsára történik.3) ■) Capit, anno 779, c. 13 : de rebus ecclesiarum decima et nona cum ipso censu sit soluta, atque de casatis quinquaginta solidus unus et de casatis triginta dimidius solidus et de casatis viginti tremisis unus, et precariae ubi sunt, renoventur, et ubi non sunt, scribantur. Pertz, Leg. I, 36. V. ö. Synod. Aquisgran. 809, capitula de presbyteris, c. 18, Pertznél I, 161. J) Cone. Francofurt. 794. c. 26. Cone. Arelat. VI, 813, c. 25. Cone. Mogunt. 813, can. 42. Cone. Túron. Ill, 813. c. 46. Bouquet VI, 493, 510. stb. 3) Roth, 362. 1.
