Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
196 IL A középkor. 1. A Karolingek korszaka. elküldé sz. Bonifáczot, ki nem csak Németországnak apostola, hanem a frank egyháznak is újjáalkotója lön. Bonifácz magán a papságon kezdette javításait, iparkodott a fegyelmet helyreállítani s e végből megkezdé a 80 év óta szünetelt zsinatok tartását.1) Hogy a frank egyháznak a világi hatalom ellen külső oltalmat is szerezzen, közelebbi érintkezésbe hozta azt a papsággal, oly összeköttetés volt ez, mely a legüdvösebb következményeket vonta maga után. Ugyanekkor iparkodott Bonifácz az egyházi vagyonnak is Martell Károly óta megrongált viszonyait rendezni. E végre első ízben Austrasia királyához Karimán n- hoz fordult. De fáradozásai s alkudozásai hosszií ideig meddők maradtak. Azt ugyan elérte, hogy Karlmann király a 742-ben tartott austrasiai zsinaton megígérte, hogy az idegen kezekbe került egyházi vagyont vissza fogja téríteni.* 2) Nem tudjuk, hogy valóban megtörtént-e ? Bonifácz Karlmann királylyal meg tudta legalább igértetni a visszaadást, de Pipin királynál ez sem sikerült. Pipint a 744. soissons-i zsinaton csak azon Ígéretre bírhatta, hogy annyit fog visszaadni, a miből a szerzetesek és apáczák megélhetnek, a többiről pedig csak adót engedett szedetni.3) Arról, hogy az egyházi vagyon egyszersmind a szegényvagyon is, Pipin mit sem akart tudni, a papságnak, szerzeteseknek és apáczáknak juttatott belőle szűkén (ál-Izidor később más alakban ugyanezen eszmét tolmácsolta), a szegényes ellátáson felül megmaradt résznek pedig a világiak birtokában kellett maradnia. De még ezt sem vitte keresztül, ez is csak Ígéret maradt. A lestines-i 4) egyetemes frank zsinaton, 745-ben, Bonifácznak minden erejét meg kellett feszítenie, és ekkor sikerült végre az egyházi vagyon viszonyait egyes- ség útján egyelőre szabályozni. Szigorúan ragaszkodtak azon alapelvhez, hogy csak a legszükségesebbet adják vissza ; a birtokosok megtarthatták az egyházi vagyont, de csak egyházi s a király által közvetített hűbér alakjában; az egyház főtulajdonjoga elismerésének jeléül pedig évenként 12 dénár (= 1 solidus) adót fizettek. Továbbá elhatározták, hogy halálozás esetében a földbirtok visszaszáll, kivéve ha a király ‘) V. ö. sz. Bonifácz levelét Gilesnél n. 40. és Bouquet IV, 95. s) Pertz. Leg'. I, 16. Megjegyezzük, hogy Halm nézetéhez, Jahrbücher des fränk. Reiches 29. s kv. csatlakozunk. Roth tudvalevőleg más nézetet vall. 3) Pertz I, 17, c. 3 : de rebus ecclesiasticis subtraditis monachos vel ancillas Dei consolentur, usque ad illorum necessitati satisfaciant et quod super- abundaverit census levetur. *) Nem messze a laubes-i kolostortól Hennegauban.
