Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

140

I. A keresztény ókor. B. A szentatyák korszaka.

egész raja állott. A középosztály teljesen hiányzott, nem voltak .sem parasztok, sem iparosok, nem volt nagyobb forgalomnak örvendő ipar, hanem csak fényüzési ipar a kevés gazdag kicsapongó élvezeteinek kielégítésére.

A rabszolgaság képezte a régi társadalom halálos sebét ; fel kellett bomlania, hogy a kereszténység által uj életre, erősebb kifejtésre és nagyobb virágzásra támadjon.1)

7. §. A szállóhelyek és kórházak.

Az egyházi szegényápolásnak uj elemei, eddigelé ismeretlen intézményei,5) a keresztény szeretetnek újabb alkotásai jelentkeznek e korszakban: a kórházak és szállóhelyek.* 2 3 *) Midőn az e rendbeli első intézetek életbe léptek, a keresztények büszkeséggel és önelé') Bővebbet Hatzi nyernél, Volkswirtschaft, Arbeit und Kapital alatt 1?5 s kv. 1.

2) Binterim i. h. 32 1. és Hefele, Das Christenthum und die Wohlthä- tigkeit i. h. 158 11. állítják, hogy midőn a kereszténység keletkezett, a pogá- nyoknál már voltak kórházak, melyek Aesculapuak voltak szentelve, de hogy a keresztények inkább választák a halált, mint az ápoltatást oly házban, melyben minden a bálványimádásra emlékeztetett. E hősiesség felesleges volt, mert Hiiser, -Geschichte christlicher Krankenpflege und Pflegersehaften (Berlin 1857) 3 s kv. 1. eléggé bebizonyította, hogy soha sem létezett pogány kórház. Az oly.íóia-k, melyeket Pausanias (II, 27, 2) említ, Tithoreában az Aesculap temploma mellett emelt szállások voltak az Aesculap templom látogatói számára, nem pedig kórházak. Hogy a keresztény kórház vagy szállóhely egészen uj intézmény volt, mutatja a csodálkozás és bámulat, melyet keresztényeknél és pogányoknál egyaránt keltett.

3) A xenodochium, ptocheion, hospitale, hospitium alatt igen általános jellegű intézeteket kell érteni, a mennyiben azok a legkülönfélébb czélokra

szolgáltak : idegenek befogadása, betegápolása, hajléktalan szegények felvétele, árva és talált gyermekek neveltetésére stb. A legtöbb kórház (hospitale) megtartotta ez általános jelleget egészen a 12. századig. Ez időtől kezdve ritkán fogadtattak be idegenek a kórházakba, ragályos betegek számára pedig külön házak épültek (leprosariák). De szegények és nem ragályos betegek egy házban maradtak. V. ö. erre vonatkozólag a jeles megjegyzéseket Krieg k-nél : Deutsches Bürgerthum im Mittelalter, 75 és 98. 1. Csak XIV. Lajos idejében különíttettek el a szegények háza és a kórházak. Az újkor egyik leghíresebb kórháza, a Gyula-kórház Würzburgban, eredetileg még egészen általános jellegű volt. V. ö. Se h a r o 1 d, Geschichte des gesammten Medicinalwesens im ehemaligen Fürstenthume Würzburg. 89. 1.

Szerzőnk ezen kifejezéseit : xenodochium — szállóhely, hospitale — kórház szóval fordítottuk, mivel a xenodochium fogalmában jellemző vonásként az idegenek befogadása, utasok elszállásolása, a hospitale fogalmában a betegek ápolása domborodik ki. De ezen elnevezéseknél mi is hangsúlyozzuk, mit szerzőnk a fentebbi jegyzetben mond, hogy a xenodochiumolc és hospitalék sokáig általános jellegű intézetek voltak. Elhagyatott tájékokon, vadonokban emelt hospitiumokat menedékhely szóval fejeztük ki. A fordítók.