Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
MOl'LAK'i', AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 131 ház egyesülésének és elválasztásának kérdésével összhagzóan kell megoldani. „A személyi mentesség szigorú joga — úgymond, (s még inkább áll ez a többiekről) — tulajdonképpen s természeténél fogva elsajátithatatlan joga azon polgári társaságnak, mely a batholikus vallást államvallásnak elfogadja és az egyházat igazi isteni intézménynek tekinti. *) Mi azt hiszsziik, hogy különbséget kell tennünk oly mentességek között, melyek szoros értelemben vett isteni jogon, és olyanok között, melyek csak emberi jogon alapulnak. Az előbbiek törvényes módon sóba sem szüntethetők meg. A keresztény vallás a társadalom bármily alakulása mellett is határozottan megkívánhatja azon szabadságot, a melyre küldetésének betöltése végett szüksége van. Azéirt a vallási szolgák és ügyek számára mindig követelhet a világi hatalomtól oly felmentéseket, a melyek nélkül természetének megfelelő módon fennállani vagy magát kormányozni nem képes. ÊJ azon kívül a modern alkotmányban annyit emlegetett vallásszabadságot másképpen felfogni sem lehetne. A mi az utóbbiakat illeti, nagyon világos, hogy, miután némely, gyakran még keresztény kormánynak is lehetetlen a katholicismus hit- czikkelyeit törvényei közé felvenni és a hit gyakorlati következményeit a társadalomra alkalmazni, világos, mondjuk, hogy ily körülmények közt az egyháznak kiváltságos állást biztosítani hasonlóképpen lehetetlen. Ilyenkor természetesen kényszerülve van a kormány az egyházat, annak szolgáit és javait ugyanazon szempontból tekinteni, mint a többi vallási társaságokat, vagyis kénytelen őket a közjogra* 2) utalni. ’) Droit naturel, lib. VII. ch. 1. nr. 1487. 2) Lásd az 1855-iki osztrák concordatum XIII—XV. czikkelyeiben IX. Pius pápának az osztrák monarchia számára e dologra vonatkozólag tett engedményeit. Az 1801-iki concordatumban a mentességek szóba sem jöttek -, a szentszék, ha felvetette volna is e kérdést, úgy sem nyert volna semmit; még azt is alig érhette el, hogy lényeges jogait és szabadságát elismerjék. Az e tárgyra vonatkozó s még jogerővel biró censurákat lásd az 1869-iki Apostolicae Sedis bullában, §. 1. n. VII és §. 2. n. V., azok értelmét és horderejét pedig a sz. officium által 1870. jun. 15-ikén kiadott utasításban. Acta Sanctae Sedis VI. köt. 433. 1. 9!
