Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
106 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. élőknek menedéket szerezzenek a vérengző üldözők elől, de és főleg azért, hogy ott a szent titkokat megüljék és elhalt testvéreik tetemeit elrejtsék. A vértanuk és hitvallók sírjain mutatták be a sz. áldozatot, ezen sírokhoz jártak a hívek imádkozni, hogy ők magok is erőt merítsenek Jézus Krisztusért meghalni. A temetés és az istentisztelet, a temető és a templom ezen Szoros összefüggése az első századokban korántsem volt, mint azt valaki talán hihetne, a pillanatnyi szükségletek kifolyása. Lelkiismeretesen fentartatott későbben is, midőn az egyház diadalmasan lépett ki a katakombákból, midőn fokonként gyarapodott és kifejlődött azon szabadság teljében, melyet oly sok vér és köny árán kellett megszereznie, — midőn fényes nappal emelhetett templomokat, melyekben a szent titkokat ünnepelte és istentiszteletének fenségét és pompáját kifejtette. Ezen templomokat a vértanuk sírjain építették, a kiknek tetemei nem voltak elhelyezve a föld -alatti temetőkben, vagy legalább más hitbajnokok tetemeit szállították oda a katakombákból. S mi történt ekkor? Azon tisztelet, a melylyel a hi- vek e szent tetemek iránt viseltettek, felébreszté bennök a vágyat, hogy haláluk után azok társaságában nyugodhassanak. Ez idő óta a templomok oszlopcsarnokai és környékei lettek az általános temetkezési helyek. Ez idő óta a temetőt a templom részének, pótlékának, függelékének, vagy mint a flammand nyelv szépen kifejezi, kertjének, hét k e r k- hof, tekintették. Ezen összeköttetés az egyházi törvények által is szentesittetett és oly szoros, hogy a templom megsértése és tilalom alá helyezése a hozzá tartozó temető megsértését és tilalom alá helyezését vonja maga után. Fenséges és megindító gondolat volt az egyháztól, hogy a hívek rendes temetkezési helyéül templomaink küszöbét választá. A keresztény ily módon folyton szeme előtt látja a halál fontos tanulságait. Valahányszor a szent helyre megy, az mindig az élet rövidségére és a földi dolgok semmiségére, a reá nehezedő szükségre és arra emlékezteti, hogy minden pillanatban készen legyen a rettenetes útra és ne engedje
