Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
101 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. ha az állam valamely vallásnak szabadságát biztosítja, akkor, ba következetes akar maradni, annak elveit, szabályait és törvényeit is el kell ismernie. Természetesen felteszsziik, bogy ezen vallásfelekezetek törvényei megfelelnek az erkölcsiség, az isteni és természeti törvény követelményeinek. Éppen azért nem volna szabad megengedni az eretnekek házasságát, melyet az elválás jogával kötnek. d) Azok pedig, a kik az alkotmányos szabadságokkal élnek vagy inkább azokkal annyira visszaélnek, hogy magokat vallástalanoknak és felekezetnélkülieknek vallják, nem követelhetik, hogy a család rendezése az ő szeszélyökre bi- zassék. Az államnak ezek irányában úgy kell viselkednie, mint a hitetlenekkel szemben, és némiképpen az egyházi hatalom szerepére kell vállalkoznia, melyet ezek megvetnek. Törvényeket kell hoznia, a melyek ezek házasságát szabályozzák, de oly törvényeket, a melyek lényegükben nemcsak a természeti, hanem a positiv isteni törvény parancsainak is, melyeknek minden ember egyaránt alá van vetve, megfelelnek rígy, hegy frigyök, ha idővel az egyház kebelébe visszakiván- koznának, akadályt ne képezhessen. ') Azért a törvényhozónak az egyház törvényei után kell indulnia, mert az egyház űgv a természeti, mint a kinyilatkoztatott törvénynek őrzője és mellőzhetetlen magyarázója ; ez elengedhetetlen követelmény. A házasságra vonatkozó törvényhozást tisztán emberi elvek szerint szabályozni akarni annyi volna, mint a nemzetet vészes örvény fölé állitani. Mivé lett volna e szent intézmény egy II. Bolesláv lengyel király, egy IV. Henrik német császár, egy VIII. Henrik angol király kezében ? Csak egy tekintély biztosíthatja a család és társadalom békéjét. Végül egy a múlt század végén élt keresztény bölcsésznek, a hires Deluc-nek szavait idézzük, a ki, bár nem volt katholikus, e tárgyat illetőleg így nyilatkozik : „Mindannyiszor felsóhajtottam, valahányszor a házasság kérdését bölcseletileg fejtegetni hallottam. Mily sokféleképpen fogják azt fel ! Hány elmélet, mennyiféle szenvedély játszik közbe ! Mily külömböző') Lásd P. Perrone, De matrimonio christiano lib. II. sect. II. cap. III.
