Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
62 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. adott, és igy elérje azon tökélyt is, melyet a természet rendjében a Teremtő eléje tűzött. A keresztény bölcselők e pontban teljesen megegyeznek a theologusokkal. ') Tehát a világi hatalom nem teremti az igazságosságot és erkölcsiséget, hanem csak arról gondoskodik, hogy ezek a nyilvános közrendben érvényre jussanak. Még a társaság tagjainak lényeges jogai sem tőle származnak, mert ö ezeknek csak őre és védelmezője ; azonfelül az egyént csak akkor segíti, ha az önerejével nem képes boldogulni. Végre a világi hatalom nem létesíti és nem határozza meg az emberi tehetségek tökéletesedésének törvényeit, hanem csupán azok megtartását és követését könnyíti meg és mozdítja elő. IV. E három társaság általános viszonyai. — Az emberi nem eredeti alapszervezete a következő. Három társaság van ; azon háromféle viszonynak megfelelőleg, melyek az embert embertársaihoz fűzik ; mindegyik társaságnak megvan a maga sajátságos és különös czélja azon viszony természete szerint, a melyen alapszik. E különböző társaságok között elvben nem lehet ellenmondás és egyenetlenség, mert mind a három egy és ugyanazon forrásból, Istentől veszi eredetét, ki maga a bölcseség, rend és összhangzat. Sőt mi több, e három társaságnak, jóllehet egymástól különböznek, különös és sajátságos czéljai a helyett, hogy egymással ellentétben állanának, a legbensőbb összefüggésben vannak, mert mindnyája alá van rendelve az ember végczéljának. Ama különböző társaságoknak, melyekből az emberiség áll a valóságban nem lehet más czéljuk, mint az, mely minden embernek sajátja; mindegyik az emberi természet egy-egy szükségének és hajlamának felel meg; az ember boldogságára irányul mind. Ámde minden tehetségnek, minden képességnek, szóval mindennek az emberi lét legfőbb czéljára kell irányulnia ; az egyes tehetségek különleges czéljait a végczélhoz kell viszo- nyitani, a szerint kell elrendezni; minden szíikségérzet mi más, mint a boldogságvágy egyik különös nyilvánulása ; az ’) L. Taparelli, Essai théoretique de droit naturel, liv. IV. chap. II ; Ed. Castermann, tom II, 23. 1. ; Suarez, De legibus, lib. III. cap XI, n. 7; Sylvius, in lam Ilae Q. XCV, ai't. 4,
