Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
44 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. azonnal az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására feljogosított egyházi személyek. Az apostolok kézfeltevésének1) kellett még hozzájárulni. A felszentelés és küldetés az egyházban a hatalomnak valódi forrásai. Később is, midőn a népnek megengedték, hogy papjai megválasztásánál szavazhasson, a sz. hivatal átruházásának jogát (institutio canonica) a fensőbb egyházi hatóság mindig magának tartotta fenn. Az egyháznak bizonyosan igen fontos indító okai voltak, midőn híveinek megengedte, hogy saját lelki-pásztorainak választásában részt vegyenek; de midőn e bevett szokás cselszövények, rendetlenségek és szakadások forrásává lön, az egyháznak e szokást be kellett szüntetni, és be is szüntette. II. A primatus, vagyis az egyeduralom. — Ha az Isten-ember egyházának nem akart demokratikus alakot adni, s nem a népre ruházta a legfőbb hatalmat, vájjon aris- tokratikus kormányformát akart-e az egyházban létesíteni P Midőn lelki országának elüljáróivá nehány embert, a tizenkét apostolt választá, vájjon mindegyiknek ugyanazt a tekintélyt adta-e ? Vájjon az apostolok testületére ruházta-e a legfőbb hatalmat, mely minden- hatalom góczpontja P Éppenséggel nem. Isten egyházának szervezetében végtelen bölcseségét akarta ragyogtatni ; azt akarta, hogy földi országának rendje visszfénye legyen a mennyei ország rendjének, melyben ő személyesen uralkodik az angyalok és szentek hierarchiájától körülvéve. Jézus Krisztus apostolai közöl egyet kiválasztott,. hogy ez legyen földi helytartója, minden hivő egyedüli látható feje, egyházának alapja és támasza.2) Ez sz. Péter. Öt ruházta fel a lelki társaság kebelébe letett hármas hatalom teljével,3) neki adta a főpapi hatalmat, 4) a legfőbb tanitói hatalmat6) és ráruházta az egyetlen és oszhatatlan >) Ap. csel. 6, 6. 2) Máté 16, 18. — Ján. 21, 15. 3) Lásd a (15. 1.) *) Máté 16, 19. 5) Luk. 22. 32.
