Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház
40 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. ból a pápai csalhatatlanság természetéből származnak, mely nem áll valamely uj tannak a pápával közlött kinyilatkoztatásában, hanem a Szentiéleknek különös segítségében, mely nem engedi, bogy a pápa hűtlenné legyen, vagyis a reá bízott kettős küldetésben, t, i. a kinyilatkoztatás, azaz az apostoloktól átvett és hirdetett hit hagyatékának megőrzésében és magyarázásában tévedjen. De a püspökök szintén tanúi e kinyilatkoztatásnak, e hitnek. Vegyük fel tehát, hogy a pápa és a püspökök a fegyelem valamely pontjára nézve eltérő nézetet vallanak. Mi fog ily esetben történni ? E bárom közül az egyik : vagy győzedelmeskedik a pápa tekintélye, vagy a püspököké, vagy tökéletesen ellensúlyozza egymást a két hatalom. Az első esetben győzedelmeskedik a valóságos monarchia elve, a másodikban a tiszta aristokratia; a harmadik esetben pedig a legfőbb hatalom elenyészik ; de egy esetben sem egyezik meg a két elem. Sok régibb gallikán iró előre látta az általunk most érintett feltételt, elismerték lehetőségét, és habozás nélkül kimondták, hogy ha csakugyan megvalósulna, vagy a pápa vagy az egyetemes zsinat fensőbbségét kellene elismerni. Bármit mondjanak is, e rendszer bent van az 1682-iki Declaratio második pontjában. Mgr. Marét nem mert idáig menni, ő azt állította, hogy e két elem megegyezése a souverenitas megalkotására oly módon szükséges, hogy a püspökök a pápa nélkül sohasem képviselhetik az egyetemes egyházat. De ez az álláspont, mint látni fogjuk, nem volt jó kibúvó, pedig erre volt szánva. Azért az ily szint valló gallikánoknak nem maradt más hátra, mint választani a pápa és a püspökök között, vagyis inkább, mivel az általok ultramontanismusnak nevezett rendszerekről mitsem akartak tudni, megkellett engedniük, hogy lehet egyetemes zsinat a pápa nélkül, sőt a pápa akarata ellenére is ; e tan pedig nemcsak az állandó hagyománynyal ellenkezett homlokegyenest, hanem valódi kép- elenség volt; mert az merő képtelenség, hogy a souverain pápa, a ki minden püspök felett joghatósággal bir, ha a püspököt magában tekintjük, alá van vetve az egybegyült püs-
