Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Első rész. Az egyház

10

MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM.

ígért. E megváltó maga Krisztus, vagyis a Messias, kinek akkor kellett születnie, midőn a Mindenható bölcsessége által meghatározott idők telje fölvirradt. Mert sem az embernek, sem az angyalnak, sem egyéb teremtménynek nem volt ereje, képessége, hogy a szétszakadt lánczot ismét összeköthesse. Egyedül Jézus Krisztus, mint Isten-ember, tehetett eleget bűneinkért, csak ő nyújthatott az isteni igazságosságot kielégítő elégtételt, csak ő békithette ki a bűnös embert sértett Istenével. Krisztus által, s az ő érdemei következtében nyert uj alapot az Isten és ember között levő vallási társaság, mely az idők kezdetén létesült, de melyet a bűn egy pillanatra romba döntött.

Az éppen most említett három igazság, névszerint :

a) Isten az embert tökéletesen igazzá és ártatlanná teremté ;

b) a bűnbeesés és c) a Krisztus általi megváltás, ezen három igazság képezi alapját és velejét a paradicsomi és az ezt követő minden kinyilatkoztatásnak ; az emberiség legrégibb hagyományainak ez a magva, úgy, hogy a kereszténység minden századok vallása. Jézus Krisztus volt mindig az igaz hitnek alapja, az Isten kegyének egyedüli kieszközlője, a megigazultak társaságának feje. Az ember bármikor is csak az ö érdemeire való tekintetből és az ő szentséges vérének kiontása által menekülhetett meg a kárhozat kinjától. A Krisztus keresztje alatt álló keresztények és zsidók vallása abban különbözött, hogy az ó-szövetségben a megígért megváltóban való hit volt a megigazulás alapja, mig nálunk ezt a megjelent megváltóban való hit eszközli. A mi vallásunk egy és ugyanaz az ősatyák s a próféták vallásával.

Az emberi nem bölcsejénél már meg volt vetve a kereszténység alapja, e kettő egyidejű ; a világgal egyszerre kezdett létezni, alapeszméje sohasem változott és mindvégig ugyanaz marad. De időnként folytonosan fejlődött, a századok folyamával mindig és mindig nagyobb fényben mutatkozott. Ámde e fejlődés nem az ember műve, nem az értelmi kutatás természetes következménye, hanem Isten közvetetlen, természetfölötti működésének és folyton nagyobb mértékben