Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
344 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. mátusok neve alatt ismert kálvinistákra ép úgy mint az ágos- taiakra, de csakis rajok; b) kikötötte, hogy azon dissidens vallásfelekezetek, melyek 1624. január elsején már szabad vallásgyakorlatot élveztek a katholikus és protestáns államokban, ezen szabadságot továbbra is élvezhessék, és ugyanoly jogokban részesittessenek, mint az illető állam fővallása, a katholikus vagy protestáns vallás ; egyúttal azonban a fejedelemnek saját egyházában szükebb körű reformálási jogot is adott, vagyis csak a vele egy valláson levő alattvalókra nézve. Ez volt az első példa az ugyanazon államban levő főbb vallások egyenjogusitására az uralkodó hatalommal szemben ; c) végre szabályozta a birtokra, a visszatérítésekre és kárpótolásokra stb. vonatkozó kérdéseket; s ez által újra elvették az egyház birtokainak egy jelentékeny részét. A szerződés oly nyilatkozattal végződött, mely már előre kizárt minden esetleges óvást határozatai ellen. Az egyház azonban, melynek jogait ily módon teljesen feláldozták, nem hagyhatta tiltakozás nélkül. X. Incze pápa óvást tett ellene az 1648. nov. 26-ról keltezett Zelo domus kezdetű bullában. A pápa ebben kinyilatkoztatta: „apostoli hatalmának erejénél fogva úgy az egyik, mint a másik békekötést, a menyiben ezek a kath. vallással, a lelki üdvvel, az apostoli székkel. a római egyházzal és minden más egyházzal, az egyházi hierarchiával és a papi állással, úgy személyeivel mint tagjaival, érdekeivel, javaival, törvényhatóságával, tekintélyével, mentességével, szabadságaival, kiváltságaival, előjogaival és más jogaival ellenmondásban vannak, azokra károsak és azok elé a legcsekélyebb akadályt is gördithetnék, — ezen békekötéseket ipso jure magukban és minden következményeikben semmiseknek és érvényteleneknek, hatálytalanoknak, istenteleneknek, elátkozásra méltóknak és elvetetteknek, »minden erő és hatálytól megfosztottaknak nyilvánítja.“ És következetesen hozzátette: „Senki sem köteles azokat figyelembe venni még akkor sem, ha eskü által kötelezte is magát azok megtartására; ép úgy senki sem vonhat le azokból jogigényeket, azok alapján panaszt nem emelhet, az elévülés nem jön