Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)

Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio

269

MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM.

földön magának Istennek helytartója, Isten dicsőségének és vallásának érdekeivel szemben közönyös maradjon ? Egyértelmű volna az erkölcsi rend felforgatásával, ha a világi hatalomnak, melynek kötelességei vannak alattvalóival és alárendeltjeivel szemben, semmiféle kötelessége sem volna ezek Teremtőjével szemben. A kereszténységet védelmezni, Jézus Krisztus országát a földön terjeszteni, az államnak vallási kötelessége, az első és legdicsőbb valamennyi között. „Nem azért mondunk mi némely keresztény fejedelmet boldognak — úgymond sz. Ágoston, -— mivel vagy hosszabb ideig uralkodtak, vagy békés halállal hagyták a trónt fiaikra, hanem hogy hatalmokat leginkább az Isten tiszteletének terjesztésére fordították és az Isten szolgálatára használták.“ *)

b) Midőn az állam az egyházat védi, akkor az egyház iránti hódolat, fiúi engedelmesség és gyermeki szeretet kötelmének tesz eleget.

A társaság minden tagja köteles védeni azon társadalmi testet, melyhez tartozik, minden egyes tag tartozik megtenni mindent, hogy a társaság békés léte biztosittassék a belzavarok és kültámadások ellen. Ámde a világi hatalom birtokosa, mihelyt megkereszteltetik, a nagy keresztény család tagjává leszen. Tehát a szükséggel arányos védelmi fegyverhez kell neki nyúlni, és az egyház meg is parancsolhatja neki, hogy teljesitse ebbeli kötelességét, mert e tekintetben közvetlenül alá van vetve a kulcsok hatalmának.* 2)

A keresztény fejedelmek éppenséggel nem uralkodnak az egyházban, sőt annak mint hű fiai engedelmeskedni tartoznak. „Ugyan mondhatnánk-e dicsőbbet a császárról — kiált fel sz. Ambrus — mint midőn az egyház gyermekének nevezzük ? E névvel nem csak hogy meg nem sértjük, sőt ellenkezőleg tiszteletünket tanusitjuk irányában ; mert a császár az egyházban vau és nem az egyház fölött.“ 3) Tehát a leg') Sz. Ágoston : Isten városáról. V. könyv. 24. fej. Forditá a bpesti növ. papság. Pesten 1859.

2) Lásd fenn I. könyv, II. szak., 3. fejez.

3) „Quid enim honorificentius, quam ut Imperator Ecclesiae filius esse dicatur ? Quod cum dicitur, sine peccato dicitur, cum gratia dicitur. Impe-