Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
266 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. az emberi jog álláspontjára helyezkedünk, vagyis a czimben használt kifejezések szerint először jön a thesis, aztán a hypothesis. A szempont változása szerint más alakban jelenik meg a tárgy is. Ha tisztán a tanból vagyis elvi szempontból indulunk ki, úgy az egyház mint Isten közvetlen müve, mint egyedül igaz és kizárólagos létjoggal biró vallás áll előttünk, mely egészen jogosan cselekszik, midőn minden embert fel- szólit, hogy fogadják el az ő hitét, midőn nem tűr más hitvallást, mint a magáét, midőn az uralkodóktól ép úgy, mint az alattvalóktól követeli, hogy tekintélyét ismerjék el és hajoljanak meg előtte és nemcsak magánéletükben, de a kormányzás minden intézkedésében is elveihez szabják magukat. Ámde mit látunk a valóság terén ? Még katholikus uralkodókkal biró országokban is találunk az egyház mellett mindenféle nevű versenyző, hatalmas ellenfelekezeteket, a melyek ha nem követelik is azt, hogy kizárólag ők élvezzék az igaz vallást megillető jogokat és kiváltságokat, de ugyanazon szempont alá kivánnak soroltatni, mint a katholikus egyház, és hiveik számára polgári türelmet és szabadságot követelnek. Vagy talán az ily uralkodóknak nem szabad tekintettel lenni e kivánalmakra, bármily következményeket vonjon is maga után vonakodásuk a közrend és belbékére nézve ? Avagy talán megszeghetik adott szavukat és esküjüket, ha a szakadár-felekezetekkel szemben elvállalt kötelességekről van szó ? Azonkivül oly államok is léteznek, melyek nem tartoznak a katholikus egyházhoz. Még mai nap is sok állam nyög a pogányság és hitetlenség igája alatt; ezek előtt teljesen ismeretlen az egyház isteni eredete és küldetése. Még többen vannak olyanok, melyek miután az igaz vallás hivei és a keresztény szövetkezet tagjai lőnek, a hithagyás, eretnekség vagy szakadárság örvényébe kerültek, és igy az egyház természetes ellenségeinek sorába léptek. Végre vannak olyanok, melyek kimerülvén a vallási harczokban és viszályokban, utóvégre oly állapotba jutottak, hogy minden tételes — positiv — vallás iránt teljesen közönyösek, vagy nem lévén különös tekintettel egy vallásra sem, azt követe
