Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
203 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. hogy a pápák a legvégső esetekben gyakoroltak ily jogot, de ennek a pápai csalatkozkatatlansághoz semmi köze. Ez a közjognak és a keresztény népek ama közös bitének volt folyománya, mely a pápát a kereszténység legfőbb bírójának tartotta, sőt még világi dolgokban is a fejedelmek és a népek bírójává tette. Azonban a jelen helyzet egészen elüt az akkoritól. Csupán a rossz akarat zavarhat össze egymással ily különböző dolgokat és egymáshoz oly kevéssé hasonlító korszakokat, mintha bizony valamely kinyilatkoztatott igazságra vonatkozó csalhatatlan Ítélet és ama jog között, melyet a pápák a népek fölszólitásának engedve, a közös jólét érdekében gyakorolni kényszerültek, a legkisebb összefüggés is volna.“ E szöveget másnap magában Rómában is közölte a .Voce della Verita“ ; a svájczi püspöki kar 1871. junius havi pásztorlevele, mely a pápai csalhatatlanságról szólt, szintén közölte s végre a pápa mintegy újólag megerősité, midőn 1872. január havában a svájczi püspöki karhoz intézett bré- véjében különösen megdicsérte az említett pásztorlevél azon részét, melyben a pápa fentebbi szavai voltak idézve. Ebből azután azt következtették, hogy a pápa nyilatkozata, noha nem volt szándékában ezen a katholikus bittudósok között szabad eszmecsere tárgyát képező vitás kérdést eldönteni, mégis némileg biztosítékot nyújt Taparelli és társai véleményének ortbodoxiájáról. Mások ellenben a pápa beszédéből egészen más következményt vontak le. Más szöveg szerint IX. Pius a fejedelmek letételének jogát egyházi hatalmának kiváltságai közé sorozta s következőleg azt isteni jogból származtatta volna. Állítólag igy szólt: „Ezen joggal a pápák egyes végső esetekben éltek anélkül, hogy bárki is tiltakozott volna ; azonban a pápai csalatkozhatatlansággal semmi összefüggésben nincs. Forrása nem a csalatkozhatatlanság, hanem a pápai hatalom. E jognak gyakorlása ama vallásos századokban, midőn a pápa személyében azt tisztelték, a mi valóban, t. i. a kereszténység legfőbb bíróját, és a midőn a pápa itélőszékének a népek és a fejedelmek között kitört villongásokban való fontos voltát méltányolni tudták, — e jog (bála ama segítségnek, melyben a közjog és a népek véle-