Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
191 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. is korlátlan hatalommal intézkedhetik a világi hatolommal szemben, minden rangú és rendű nyilvános hatalom birtokosát elmozdíthatja, polgári és politikai törvényeket alkothat vagy megsemmisíthet, minden világi jog felett támadt viszályt elbírálhat, megsemmisítheti vagy megerősítheti a világi bíróságok Ítéletét, Szóval Bellarmin mindvégig hű marad e hasonlathoz és abból minden következményt levon.]) Mi képezi Bellarmin tanának hittani alapját? Be akarván bizonyítani, hogy az egyház és az állam valóban csak egy erkölcsi testet képeznek, a két hatalom rendeltetése közt létező alárendeltségből igy érvel: a földi boldogságot, mely a világi hatalomnak tulajdonképpeni czélját képezi, egészen és teljesen az örök boldogsághoz kell viszonyítani; az örök üdvösség pedig a lelki hatalom czélja; ámde ezen alárendeltségnek szükséges feltétele a keresztény társaság kormányzásának egysége. Miután Bellarmin felállította azon elvet, hogy az egyház és állam csak egy társaságot, .keresztény államot“ képeznek, azon következtetésre jutott, „hogy e társaságnak tökéletesnek kell lenni, és birnia kell mindazon jogokkal, melyek czélja elérésére szükségesek; tehát hogy az egyházi hatalom czélját elérhesse, ha a szükség úgy kívánja, jogkörébe vonhat és szabadon intézkedhetik minden polgári ügyben, mert különben a gonosz fejedelmek az eretnekséget pártfogolhatnák és az igaz vallást pedig teljesen megsemmisíthetnék.“ így bizonyítja tételét, és igyekszik a szentirásból és a hagyományból meritett érvekkel is támogatni.2) Észrevételek. — Ezen egyszerű fejtegetésből elég !) L. 166. lapon tett megjegyzésünket az egyházirók ama szokását illetőleg, mely szerint a két hatalmat az emberi személyben egyesült testtel és lélekkel hasonlították össze. A hasonlatot nem lehet szoros értelemben vett bizonyíték kiindulópontjául elfogadni, amint azt Bellarmin tette. Ha használjuk e hasonlatot, úgy mindazt, ami a gyakorlati alkalmazásban nem eléggé szabatos és túllő a czélon, (a 2-ik lapon felsorolt) isteni elvek és tények szerint kell módosítani és helyreigazítani ; ellenkező esetben végtére is az egyház és állam egymástól való különbözésének és függetlenségének tagadására és a két —- természeti és természetfeletti — rend összezavarására jutunk. (1. 179. old.) 2) I. mű. cap. VII s k.
