Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
189 MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. A Bellarmin-féle közvetett hatalom rendszere.1) — Később, de különösen midőn a reformatio a nagy keresztény szövetkezeteket és azok közjogát megszüntette, okvetetlenül szóba kellett kerülni a két hatalom egymáshoz való viszonyának is, és tüzetesen meg kellett jelölni mindegyik hatáskörének terjedelmét. Az akkori hittudósok vizsgálódásai folytán a közvetlen hatalom rendszerének minden túlzása napfényre került. Ezen változások hozták létre a közvetett hatalomról szóló tant, melyet Bellarmin tett népszerűvé, ha ugyan nem ő maga volt a szerzője is. Alapelv. — A hires hitvitázó nézete szerint az egyház és a pápa földi és világi dolgokban Istentől sem e g y e- n es, sem közvetlen hatalmat nem kaptak, hanem csak a vallási és az üdvösség keretébe vágó dolgokban. Mindazon- által az egyházi legfőbb hatalom, közvetve, azaz mint folyományt magában foglalja azt a jogot is, hogy a keresztény államok polgári ügyeibe is beleszólhasson, azokat szabályozhassa, ha a vallás java és a hivők lelki üdve ezt kívánatossá teszik. Más szavakkal Bellarmin szerint a pápának mint ilyennek, mint Jézus Krisztus helytartójának ez nem rendes joga, vagyis nem tartozik a pápa közönséges jogai közé, miszerint a fejedelmeket trónjaiktól megfoszthatja és másokra ruházhatja, polgári törvényeket hozhat vagy megszüntethet, itélőszéke elé vonhatja a polgári ügyeket, amint ezt pl. a *) *) „De controv. christ, fidei“ nagy müvében fejtegette és védte rendszerét. Barclay Vilmos, a ki I. Jakab angol király zsoldjában állott, megtámadta Bellarmint, nem annyira azért, hogy Bellarmin nézetét meg- döntse, hanem hogy az egész katholikus iskola ellenében bebizonyítsa, miszerint a pápa vallási indokokból nem avatkozhatik a világi ügyekbe. (Müve czime volt : De potestate Papae ; an et quatenus in reges et principes saeculares jus et imperium habeat ) Bellarmin erre „Tractatus de potestate summi Pontificis in rebus temporalibus, adversus Guilelmum Barcelaiumw czimli müvével telelt. Ebben ellenfelének álláspontjára helyezkedve, a pápa jogait csak általánosságban védi, a nélkül, hogy aköz- vetlen és közvetett megkülönböztetésével törődött volna. (Előszó.) Mindemellett itt-ott, különösen az ötödik fejezetben, becses megjegyzésekre akadunk, melyek felfogásának tisztába hozásán nagyot lendítenek.
