Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
186 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM, hires protestáns tudós csatlakozik, mint pl. Leibnitz, Voigt, Sismondi, Hurter, — a szentszék e hatalmát, bár különböző módon és eltérő rendszerek segélyével, megvilágositották és jogosultságát teljesen begyőzték. E rendszereket két osztályba sorozhatjuk : az elsőbe tartoznak a h i 11 a n i rendszerek, melyek a kinyilatkoztatás igénybevételével vagyis kizárólag az isteni jog alapján akarják e kérdést megoldani ; a második osztályt a történelmi rendszerek képezik, melyek a tételes emberi jogból, a középkori nemzetek nyilvános közjogából indulnak ki. Fejtegetésünket az első osztályba tartozó rendszerekkel kezdjük meg, ezek száma pedig három, névszerint : a közvetlen hatalom rendszere, a Bellarmin-féle és a Bianchi-féle közvetett hatalom rendszere. A közvetlen hatalom rendszere. — Minden időben, — napjainkat sem véve ki, — számos jogász és bölcsész találkozott, a kik az egyháztól minden világi hatalmat elvitattak, ámde voltak oly theologusok is, kik az ellenkező szélsőségbe esvén, azt állították, hogy az egyházi hatalmat az emberi társadalom kormányzásában korlátlan felsőbbség illeti meg. Ilyenek voltak azok, kik a pápának a polgári és politikai rendben közvetlen joghatóságot tulajdonítottak. Azt vitatták, hogy közvetlenül maga az Isten bízta meg az egyházat, hogy az emberiséget a világi és egyházi ügyekben kormányozza ; s igy a pápa mind a két hatalom teljét bírván, isteni jognál fogva pápa és egyetemes király is. Mindazonáltal illő, hogy a pápa csak az egyházi hatalmat gyakorolja, és a világi dolgok kormányzását világi fejedelmekre bízza. Ezen elmélet szerint az uralkodók csak az egyház megbízottjai és szolgái, következőleg a pápa — a kitől közvetlenül kapják a fejedelmek hatalmokat, hogy azt az Isten szándéka szerint kezeljék — ezt elveheti tőlök, sőt köteles is őket hatalmoktól megfosztani s azt másra ruházni, ha azt nem az Isten törvénye szerint használják.1) >) Miután e vélemény huzamos időn keresztül feledésbe merült, azt néhány csekély tekintélylyel biró egyén újra felkarolta. Egy franczia tisztviselő nemrég igy irt : „Szükséges, hogy nyíltan és szabadon hirdessük a pápa tekintélyét és mindenhatóságát, mivel ez képezi minden egyházi és