Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Második könyv. A két hatalom kölcsönös viszonyai: különbsége, függetlensége, az egyház elsőbbsége, unio
154 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. minden egyes igazsága mindig az apostoli széktől árad szét ; nem lépi át saját jogkörét, és az államot is a magáéra utalja. Ha kell, tud parancsolni is, de jobban szeret engedelmeskedni; és éppen ez képezi dicsőségét, oly dicsőség ez, mely szeplőtelen és_ irigylésre méltó.1)“ A sz. szék ezen állandó törekvése és iránya mellett annyi érv tanúskodik, hogy még azok elszámlálásáról is le kell mondanunk. Megelégszünk néhánynak felsorolásával, melyek bizonyára ismeretesek, és érdemesek is arra, hogy megismerjük. Anastasius császár, Justinián második elődje, a püspökökkel és pápákkal ép oly fenhéjázólag bánt, mint a mily csuszást-mászást és alázatot tanusitott a birodalom elleneivel szemben. I. sz. Gelasius pápa igy irt hozzá: .Mint született római szeretem és tisztelem benned, dicső fiú, a római fejedelmet ............Két dolog van, fenséges császár, melyek a világ kormányzásában a legfőbb tényezők,* 2) a pápák szent tekintélye és a királyi hatalom. A pápák feladata annál fontosabb, mivel az ítélet napján ők a királyokról is számot tartoznak adni.3) Te tudod kegyes fiam, hogy jóllehet méltóságod következtében az emberi nem felett uralkodói, mindazonáltal szintén alá vagy vetve a sz. dolgok szolgáinak, te elvárod tőlök, hogy üdvödet munkálják, és tudod, hogy azon dolgokban, melyek az égi titkok *) Essai sur la manifestation des convictions religieuses et sur la separation de l’église et de l’état Paris 1858. 516 1. *) „Quibus mundus principaliter regitur.* 3) A gallikán irók sz. Gelasius leveléből ez utóbbi szavakat kitörülték. (Lásd Ellies Dupin, de antiqua Ecclesiae disciplina, dissert. VIII. c. I, §. 4.) Nagyon könnyű megérteni e hamisítás okát ; e szavakkal a pápa nyíltan elveti a gallikanismus alapelvét, t. i. hogy a világi hatalomnak semmiféle számot sem kell adnia az egyház előtt kormányzásáról, bármilyen legyen is az. Az 1682-ki Declaratio védelmében még sokkal tovább mentek. A kihagyott szavak helyébe a következőket csempészték, melyek nem származnak sz. Gelasiustól : „Mindakettő souverain és független a másikkal szemben saját hatáskörében“ „Utraque principalis, suprema utraque neque in officio suo alteri obnoxia.“ I. rész, lib. I, sect. II, cap. 33. Ezen közbeszurás nem Bossuet müve, a felelősséget idegen és kevésbbé scrupulosus kezekre kell hárítani, a Declaratio kiadóira. Lásd az előszót.
