Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
119 MOULAKT, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. védelmednek szerzője minduntalan visszatér s a mely álláspontját képezi : „Ne- feledjük, úgymond, hogy az állam erkölcsössége azon vallás helyességétől függ, melyet magáénak vall ; a világi hatalomnak azonban alap gyanánt elég azon egyetlenegy körülmény, hogy az emberek szükségképpen társadalomban kénytelenek élni ; e szükségességen az állam önmagában és teljes épségben fenállhat, a nélkül, hogy egyesülnie kellene az igazi vallással, az igazi egyházzal, az igazi papsággal.1)“ Más helyütt hozzá teszi: .Az erkölcsiség és üdvösség szempontjából a vallás fentartása sokkal értékesebb, mint a kormányzaté, de nem igy áll a dolog, ha azt tekintjük, hogy mi képezi a polgári társadalom lényegét; mert az állam mint állam a vallás megsemmisülése után is fenállhat.“ * 2) Bossuet ezen szavaiból nem kell levonnunk azon következtetéseket, melyek természetszerűleg látszanak folyni ; mert akkor végeredményben még azon állitást is meg kell engednünk, hogy a társadalom minden vallás, tehát erkölcsiség nélkül is teljesen szervezhető ! A meauxi püspök itt a keresztény vallást és ennek téteményes (positiv) dogmáin alapuló erkölcstanát értette, melyek, miként szt. Tamás 3) mondja, a társadalom tökéletesitésére szükségesek ugyan, de nem tartoznak annak lényegéhez, és következőleg nem lehet tagadni, hogy ezek nélkül is fenállhat az állam, a mint azt a pogány országok világosan bizonyítják.4) Bossuet azonban itt összezavart két dolgot, melyek nagyon is különböznek egymástól; mert nem arról van szó, hogy tényleg lehetséges-e valami módon társadalmat alapítani ; különösen pedig olyat, mely a kinyilatkoztatást nem is ismeri; s fenállhat-e a társadalom 'egyedül a természettörvény alapján ; hanem azon fordul meg a kérdés, hogy a világi hatalom elvontan (in abstracto) tekintve, mely hivatva van a társadalmat rendes viszonyok között igazgatni, még pedig oly társadalmat, mely az igaz vallást, a kereszténységet el*) Part. I. lib. I. sect. II. cap. 35. mainzi kiadás 1788, I. k. 187. 1. U. o. II. k. 35. fej. I. köt. 251. 1. 3) 1. 2. Qu. XCVI. ar. 2 et 3. 4) L. Defens. part. I. lib. I. sec. 2 cap. 5. 128. lap.
