Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
Ill MOULARTj AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. figyelmeztetni a pásztorokat, ismételten felhivta azok éberségét a veszedelemre. Elvetette a naturalismus elvét az 1846. nov. 9-iki körlevelében és az 1854. decz. 9. és 1862. jun. 9-ki consistorialis allocutióiban, és az 1864. decz. 8-iki Svl- labusban. Q A „Quanta cura“ encyclicában, mely a sylla- bushoz volt csatolva, különösen kiemelte, hogy mily módon akarják elleneink alkalmazni e nagy tévedéseket a társadalmi és politikai rendre. „Mindnyájan tudjátok, tisztelendő testvérek, hogy manap vannak emberek, kik a világi tekintélyre az úgynevezett naturalismus istentelen és képtelen elvét alkalmazzák és tanitani merészük, hogy a kormányok tökéletesitése és a polgári haladás sürgősen követelik* miszerint az emberi társadalom a vallás tekintetbevétele nélkül alapittassék meg és kormányoztassék, mintha az nem is léteznék vagy legalább is úgy, hogy semmi különbség ne tétessék az igaz vallás és a hamis vallások között.“ Sőt nem restellik állitani a szentirás, az egyház és a szent atyák tanával szemben, hogy „a legjobb kormány az, mely nem ismeri el kötelességének, hogy büntetések kiszabása által torolja meg akatholikus valláson elkövetett sérelmeket, föltéve, hogy ezt a nyilvános nyugalom nem kivánja.“ Mivel a társadalom kormányzásáról ily teljesen hamis fogalmat táplálnak, nem haboznak ezen, a kath. egyház és a lelkek üdvére nézve veszedelmes véleménynek pártjára állani, melyet boldogemlékü elődünk, XVI. Gergely dőreségnek nevezett s mely szerint „a lelkiismeret s vallásszabadság mindenkit megillető jog és azért azt minden jól rendezett államban ki kell hirdetni és biztosítani; a polgárok elvitathatatlan jogához tartozik az a teljés szabadság, melynek értelmében véleményeiket, bárminők legyenek is azok, élőszóval vagy sajtó utján vagy más módon nyilvánosan és ’) Lásd a III.— VI. tételt.
