Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 1. kötet, 47. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884)
Első könyv. A két társadalomról, a két hatalom sajátlagos eredetéről és szervezetéről - Második rész. Az állam
72 MUNKÁLATOK 47. ÉVFOLYAM. a) a társadalom fogalmából, b) a társadalom szükségleteiből következik. a) A társadalom szabad akaratú lényeknek okszerű s összhangzatos összeköttetése valamely közös czélnak, közös eszközök alkalmazása által való elérésére. — Ennélfogva erkölcsi szervezet, mely a különféle alkotó elemek közt egységet és rendet tételez föl. — Következéskép kell benne léteznie oly elvnek, mely ezt az egységet és rendet fentartja. Ilyen elv csakis a társadalmi hatalom lehet. b) Azonkiviil a társadalom szükségletei elkerülhetetlenül követelik oly nyilvános hatalom létezését, mely a tagok jólétét gondozza. „Ha természetes az, hogy az ember társadalomban éljen, — mondja szt. Tamás, — úgy az is szükséges, hogy legyen az emberek közt valaki, ki a tömeget kormányozza. Mert a hol sok ember egyesül s mindenik kénye- kedve szerint cselekedik, ott a tömeg feloszlik, föltéve, hogy nincs senki, a ki a közjóra ügyeljen; a mi az emberi testtel s bármely más élő lénynyel is megtörténnék, ha nem volna oly erő, mely igazgatja és rendben tartja az által, hogy minden egyes tag jólétéről gondoskodik.“ Erre vonatkozólag mondja Salamon: „Ott, hol nincs, ki uralkodjék, a nép szétzüllik. — Azért kell minden tömegben egynek lenni, a ki uralkodik.“ 1) — Elég ezen ép oly mély értelmű, mint egyszerű beszédhez Bellarmin mondását hozzáfűzni : „Ha az egész emberi nem egyesülne is, azt nem határozhatnák el, hogy ne legyen többé feljebbvaló és kormány.“ 2) IL A katholikus tan foglalata. — Jól meg kell érteni, hogy a katholikus iskola szerint miképpen származik a hatalom Istentől. — Sem szt. Pál apostol, sem a szt. atyák, sem a hittudósok nem mondják, -hogy nincs oly király, a kit nem Isten küldött volna“ ; midőn azonban azt mondják, hogy „nincsen hatalom, mely Istentől nem jő“, ezt csakis a hatalomról értik, eltekintve a személytől, mely viseli és a különféle kormányformáktól. — Más szóval Isten a természeti adományok között azzal is fölruházta az embereket, De regimine princip. lib. I. cap. 1. 2) Controv. de laicis lib. III. cap. VI. 1.
