Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KERESZTÉNYSÉGTŐL VALÓ ELPART. A LIB. PROTEST.-BAN. 55

megmagyarázhatatlan, — ugyan miként tüntethetjük ezután még elő Jézusnak elvont jellemképét, a melyért élethalál har- czot vívhatnánk? Chaga Schenkel1 is vallásos korában úgy beszélt: «Nyíltan bevalljuk, hogy ha Krisztus nem volt Isten fia, ha ő csupán csak ember, ha mindjárt még oly bölcs és nemes férfiú is volt, akkor nem csak hogy nem nevezhetjük őt Üdvözítőnknek és keresztje előtt térdet nem hajthatunk, de sőt ez esetben még erkölcsi jelleme is oly kétes világításban tiinik föl, hogy inkább elidegenkedünk tőle, mintsem hogy vonzódnánk hozzá.»

Más kibúvó után nézett azért dr. Kauwenhoff L. W. E. leydeni hittanár.1 2

«Miben kell, kérdi ő, Jézust illetőleg ugyanegy véleményben lennünk?» Természetes, igy válaszolt, nem abban, a mit személyéről és tetteiről, az apostoli hitvallás, a középkor vagy a reformatio vallott. « A vallásos élet oly elveit kell nála, fölfedeznünk a melyeket mi még magunkéivá tehetünk. » így sem az ő személye nem képezi hitünknek tárgyát, sem pedig tanulmánya nem szabályozója annak: «mi, a kik még keresztényeknek nevezzük magunkat, kinyilatkoztatjuk, hogy ezt benső szabad ösztönből teszszük s nem azért, mert világnézetünk megegyez Jézuséval; de azért sem, mert Jézus a mi szemünkben a vallásos tiszteletnek még tárgyát képezheti; azért sem, mert tana egyedi és társadalmi kötelmeink elé csalhatatlan vezérfonalat szolgáltathat, — hanem azért, mert fölismerjük vallásában a szabad, szellemes és szeretetteljes vallásos élet elveit, a. melyek a mi meggyőződésünk szerint, a valódi vallás ismertető jegyeit képezik. Az elvek megegyezésének alapján vagyunk mi az ő követői». S hogy nézetét még érthetőbbé tegye, magya- rázgatja, hogy a mily értelemben mondhatók a németek germánoknak, noha már többé nem is gondolkoznak s élnek úgy, mint Tacitus korában, oly értelemben vagyunk mi még keresztények,

1 Vorträge über das Wesen des Christlichen Glaubens. Nyíltan ellentmond ennek a „Grundlehren des Christenthums, 1877. különösen 324. s kk.

2 D. F. Strausz. 1873. 35. 1.