Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A KEEESZTÉNYSÉGTŐL VALÓ ELPÁlíT. A LIB. PEOTEST.-BAN. 37

elvetették, mégis sovárogva vágynak a keresztény névre, mivel sohasem akarnák megszakítani a kapcsot azon testvéreikkel, kik ezen vak hiten még aggodalmasan s mint valódi dolgon csüngnek, miután ezekben nem ugyan vak hitük miatt, hanem ennek daczára keresztényeket ismernek föl, «ők azonban már csak alkalmazkodás, himezés-hámozás, szóval nem egész joggal tartoznak az egyházhoz, noha éppen a vallás kérdése az, melyben tisztán csak az őszinteségnek és igazságosságnak kellene uralkodnia.1 S hozzá hasonlóan beszélnek az ellenkező vallási nézet férfiai is : «Ismerjük a hitetlenek ama boszantó kérdését, hogy váljon van-e csak kettő is köztünk, aki tökéletesen ugyanazt hinné. A kérdés és a vád régi. Az egyezési formulában van erről szó a «más csoportokról és felekezetekről» cziműczikkmagyarázatánál. Azonban a felelet is régi, mely alkalom adtával ismétlődik; veletek szemben mi mindnyájan egyesülve vagyunk, egészen egyesülve. A tizenhatodik század bohózata az «egyház* szóval, ismétlődik a XIX. században. Akkora rómaiak mondo- gaták : m i vagyunk az egyház, s mellettök volt a többség, mely kereszténynek nevezte magát! kényszerítve vett tőlük búcsút Luther övéivel, azon hiszemben, hogy az egyházat magukkal vitték. Ha most jutunk oda, ahova juthatunk, akkor remélhetőleg mindnyájan, kik szívből Lutherrel tartanak, egy emberként megteszik kötelességüket s nevére nem fognak szégyent hozni, hogy beteljesedjék, ami írva van: « kevesen vannak a sziik úton.»1 2 Mindkettőnek igaza van.

Minden keresztény felekezet az apostoli hitvallásban leledzik. Szükségtelen egyes czikkelyeinek tárgyalásába bocsátkoznunk annak bebizonyítására, hogy a protestáns hittudósok arányiaknál nagyobb része, s ezek között különösen azok, kik a romboló kritika tüzén áthatoltak, nem ragaszkodnak többé hozzá, vallási meggyőződésüket és érzelmeiket sem fejezik ki többé. Strausz ezzel tette meg az első lépést, hogy a «Keresztények vagyunk-e még?» kérdésre adott tagadó válasznak alapot kölcsönözzön. Huszonhat teljes oldalt szentelt könyvében alapos, de

1 Végszó. 41. 1.

2 Dr. Peip (Beweis des Glaubens) V. 158. 1.