Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A MODERN BIBLIA-KRITIKA, STRAÜSZ D. E.

15

kellett munkába venni, hogy így azt, a mit ez az egyedről, a názárethi Jézusról mond, mint nemi tulajdonságot szemléletileg lehessen fölfogni. Még 1839-ben a németországi protestánsok egy nagyrésze, de sőt egész zsinatok is, Paulus H. E. G\, az ó- rationalistikus exegesis ezen megszólamlásig hű typusát, Heidel- bergben megölt jubilaeuma alkalmával »praecepter G-ermaniae« néven ünnepelte; a hittudomány még az éretlen rationalismust uralta természetes csodamagyarázatával, alkalmazkodási elméletével, a mely közvetítő okok fölvételeit ügyesen szót magyarázatok és fejtegetések által Jézus megjelenéséből minden természetfölöttit kitörölt, s azzal dicsekedett, hogy visszaállította a »nagy názárethi prófétának «a» földi világ ezen legfönsége- sebb jelenségének a természetes történelmét. Az angol szabadon gondolkozók naturalismusa és deismusa,a mely Németországban csupán csak a wolfenbütteli töredéknél talált visszhangra (17 74 —78), határozottan ellenkezett az egyházzal és a kereszténységgel; az evangélisták ő előtte csalók, és a csak állítólag létezett Jézusnak működése költött, hogy így hazugság és csalás által uralomra juthassanak. Egészen más irányban haladt a német rationalismus. Ez nemcsak az egyház kebelében óhajtott maradni, de sőt azt rótta föl magának érdeműi, hogy »az észvallást a positiv protestantismussal hozta kapcsolatba« és hogy visszaállította »Jézus tiszta tanát.«

Az euhemeristikai hitrege értelmezés szerint a hellén vallás istenei, mint a haj dánkor jó és jótékony emberei, bölcs törvényhozók és igazságos fejedelmek, a kiket a háladatos utókor az istenség szent fényével övezett körül; valljon nem lenne ez helyes eljárás a biblia kutatásoknál is, nem lehetne-e Krisztust is csak kiváló bölcsesség és nemesség által kimagasló embernek tekinteni, a kit a hálára kötelezett utókor csalárdul isteni tisztelettel tüntetett ki? És valljon tettei, a melyeket a műveltség alacsony fokán álló kortársai és a kor szelleméhez alkalmazkodó evangélisták csodáknak tekintettek és azoknak hirdettek, nem tekinthetők-e helyesebben kimagasló személyisége, esetleg talán magnetikus természete és a természet erőkről bírt kitűnő ismeretei, folyományának? A rationalismus e kérdésekre igennel felel. Ez az előadott tényt, a melynek történelmi hi-