Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

Előszó.

z Istentől elzüllödt kultúra ismert prófétája a vallást az értelmi művelődéshez való viszonyában az indiánok területéhez hasonlitá melyet a szomszédos európaiak évről évre szűkebb korlátok közé szorítanak1 Némelyeknek tetszett az állítás s azt képzelték, hogy a vallást már a sutba tehetik, hogy igy annál buzgóbban foglalkozhassanak majd hasznosabb dolgokkal.

De a dolog egészen máskép történt. Maguk a legnyakasabb vallásócsárlók is bekezdik látni, hogy a vallás még is csak valami, hogy az a népek életének egész terjedelmét felöleli, hogy a vallás összes műveltségünknek nemcsak egy tényezője, hanem inkább princípiuma, életgyökere. És államférfiaink nem hunyhatnak szemet és el kell ismerniök, hogy a vallást csak úgy könnyű szerrel nem nélkülözhetik, hogy mihelyt a nagy politikai kérdések bonczolgatásánál az alapra hatolnak, ott azonnal a vallásra bukkannak. Omnium rerum magnarum a diis immortalibus principia ducuntur.

1 Strauss D. F., Der alte und der neue Glaube, 1874, 142 1.