Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)

A vallási költészet időszaka

212

MUNKÁLATOK 46. ÉVI'.

kiütő több remek versben1 örökítette meg azt a szent viszonyt, mely e két nemes lelket egymáshoz csatolta. A negyvenes évek vége felé kíméletlen támadást szenvedett Petőfi részéről, ki rokon hangzása neve megváltoztatását követelte.1 2

Benöfy legtermékenyebb egyházi költőink egyike. Több százra menő népdalain (Sajóvölgyi tilinkó, Palóc z doromb) nagy számmal vannak tőle vallási és hazafias lyrai darabok is. Alig van műfaj, melyben valamely sikerültebb költeményt nem irt. Vallásos szellemű lantos műveit (Szent szózat, Keligió, Imádkozom, Igazság, Mulan- póság, ítélet, Nagypénteken, Üdvözlégy Mária! Di- csőülés, -Tézus és a bűnös stb.) egyszerű, igazi bensőség, hazafias darabjait (A magyarokhoz, Nemzeti dal stb.) pedig lelkesült önérzet jellemzi. Tehetsége azonban az elbeszélő költészet terén nyil vánnl legszerencsésebben. Románcza (A kis árva, A világtalan), népregéi, balladái élénk me- netűek ; kerekded szerkezet s egyszerű czikornyátlan nyelvezet főbb sajátságaik. Dicsérettel említendő „Szittya nefelejcsek“ czimű kisebbszerű eposa is. Csaknem minden költeményén megérzik a jól eltalált népies felfogás úgy a hangban mint a kifejezésekben. E tulajdonsága teszi oly vonzókká legendáit is, melyekben a gyermeteg kedvesség bájoló hangját sikerültén tudja alkalmazni. Tankölteményeit (Tiszteljed atyádat és anyádat, Keresztfiamnak, Isten szeme) magvas gondolatok s józan életelvek, szatíráit pedig találó ötletek teszik tartalmasakká. Szatíráiban különösen az álszabadság hamis prófétáit s a vallástalanság dölyfös korifeusait

1 Mindszenty részéről csak a „Benöfynél“ cziműt (Hadd szálljak ki, hadd boruljak térdre!) említjük. — Benöfy pedig „A költő ama- ranthja“ czimű magvas költeményével öröldtette meg a szívókét összefűző baráti viszonyt.

2 Ide vonatkozólag Írja Sántha Mihály (Újabb költem.);

„Emlékszünk, nevedet, felváltva Petőfy-Benöfy Egy; töröl hajtott fény tünetül nevezők.

Mig rád nem förmedt, megbántva az égi kalandor,

A legjobbtöl is féltve a fény örökét.“