Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
A vallási költészet időszaka
MUNKÁLATOK 46. ÉVF. 206 tást. ígéretét azonban be nem válthatta, mert 1095-ben testvérének nászünnepélye alkalmával meghalt. A nép emléke megörökítésére egy hegyet emelt (Zoborhegy). A Nyitrán egybegyült föurak a rekkenó nyári hőség miatt László holttestét egyelőre nem Nagyváradra, mint ő meghagyta, hanem Székesfehérvár felé szállítják. Azonban útközben pihenőre dőlvén a halottas kocsi minden emberi s állati segély nélkül a nagyváradi útra fordul. E körülményben a föurak Isten akaratát látván a tetemet Nagyváradra szállítják s Boldogasszony templomában helyezik örök nyugalomra. Charitas László szentté avattatását megjósolva holtan rogy össze. Jóslata III. Béla uralkodása alatt teljesül, midőn III. Coelestin pápa Lászlót a szentek sorába iktatta (1192). — A nemzet három évig gyászolta dicsőült királyát. Kétes ügyekben sírja felett hoztak Ítéletet, a fiukat László névre kereszteltették, a lánykák nyakékül szent László pénzeit viselték! Városokat, falvakat neveztek el az ó nevéről. Ily módon nyilvániták kegyeletüket a szent király dicső emléke iránt. E vázlatos tartalomból is megítélhető, hogy Garaynak e nagyszerű alkotása nem eposz, hanem csak epikai költemény, egy nagyszerű korrajz költői feldolgozásban. Meg van ugyan benne a csodálatos elem s a szerencsés kifejlet (László megdicsőülése), azonban eposnak még sem nevezhető, mert hiányzik belőle a nemzeti életre döntő befolyású esemény. Igaz ugyan, hogy szent Lászlónak összes tevékenysége a nemzet anyagi és erkölcsi jólétének emelésére irányult, azonban ez nem olyan körülmény, hogy eposi magaslatra emelné az eseményt. Ezenkívül Garay alkotó tehetsége, mely legfölebb mellékcselekmények összetűzésében éri el tetőpontját, nem tudott egységes szerkezetet adni e műnek ; az események a helyett, hogy egymásból folynának, szigorú történeti rendben következnek egymás után. 8 e szempontból legtalálóbban költői életrajznak nevezhetjük e költeményt, mely egyúttal hű képét adja azon kornak is, melynek a hős központját képezte. Elbeszéli szent László életét születésétől kezdve egész haláláig, illetőleg szentté avattatásáig, nincs semmiféle nagyobb bonyodalom, a hősnek élete minden fennakadás nélkül halad előre. Hanem a mit a művészi alakításban hibázott, azt jóvá teszi, illetőleg kipótolja a költői feldolgozás által. Szent lelkesedéssel viseltetik magasztos tárgya iránt, a legtisztább hazafiúi érzés a szív legmélyebb vallásosságával egyesül a költői kivitelben. Képzeletével visszaszáll a ragyogó múltba s lelkünk elé
