Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
140 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. LXXI. Zsoltár. Isten add jogod a fejedelemnek, A szent jogot a fejedelem fiának, Mert népeid a szent jogért epednek, Szegényeid igazságért kiáltanak. Oh add, hogy földeden a halmok és hegyek Népidnek, a sovárgó nemzeteknek Elvégre már igaz békét teremjenek ! Jön ő szegényt és zsarnokot Ítélve! Mig él a nap s hold csillagos egében, El 0 is nemzedékről nemzedékre, El s éltet mint eső a tar vidéken; Leszállt mint Gedeon gyapjának harmata*) S virágzik majd a szent jog és a béke, Hogy mig csak áll az ég, mindaddig tartana. Minden határáig a földkereknek A tengertől a tengerig uralma! A négerek Előtte térdepelnek, Szent földét ellenének csókja nyalja, Tharzis meg a sziget minden királyai, Előtte áldozattal hízelegnek, Öt fogja áldani az arab s a szábai. Imádja Öt e föld minden királya Szolgálja Öt örökre mind a nemzet, Mert a szegényt a zsarnoktól kiváltja Az eltiport Ö nála nyer kegyelmet. A tipró zsarnokok megtörnek végtére, Hű népire a váltságot kitárja, Oh mert az ö nevök oly kedves Nékie ! S élni fog és hordozzák Elébe Arábia aranyját egyre s egyre, Imádásának nem lesz hossza-vége, *) „Mondá Gedeon az Istennek .. . Leteszem e gyapjút a szérűbe. Ha csupán a gyapjún lesz harmat és az egész föld száraz marad, tudni fogom hogy megszabadítod Izraelt... És úgy lön“ Bir. 6. 36. „Vellus i. e. Maria B. V. fuit rore, gratiae et divinitatis plena, — arca i. e. Judea sicca.
