Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
XXVI * Zsoltár. sten éltem üdvösséges fénye lett, Mit remegjek, vagy kitől?! Ő, egy Isten őrzi, védi éltemet, Én nem félek senkitől ! Kik húsomtól esznek, mint vadállatok, Mint ez állat veszni dől, Tőlem minden ellen visszatántorog, Én nem félek senkitől! Dúlhat-fúlhat itt e karcz, e táborok, Minden ellen porba hull ! Az én lelkem egy kicsit se’ háborog, Mert bizalmam a nagy Ur! Egyre kértem, arra kértem Istenem S mindig arra kérem én, Hegy lehessen egyházában itt helyem, Itt gyönyöije fényhelyén. Mert e hely a vészben üdvöt rejteget, Itt magasztos kegy körit, Megdicsőit szikla szirtjén, mely megett Minden ellen megtörik! * A m. t. akadémián Szász Károly által bemutatott s kitüntetett, a sajtó alól legközelebb kikerülő s e kiadványunkban folytatólagosan közölt zsoltár fordítást Kálmán Károly jelenleg adonyi s. lelkész, még mint intézetünk növendéke s iskolánk rendes tagja készité.
