Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
124 MUNKÁLATOK 46. ÉVK. vünk kereszténytelen voltának további bizonyítéka, a mi teljesen lehetetlen volna az esetben, hogyha műveltségűnk keresztényi volna, a mint azt a «hittudósok akarják.» Hogy műveltségünk keresztényi, azt nem csupán a hittudósok vitatják, hanem oly férfiak is a minő S. de Sacy,1 Villemain,1 2 Fichte,3 Dahlmann,4 Arnold V.,5 Bluntschli,6 F a 11 mera y e r7 és mások. Ha Hartmann valaha olvasta volna az egyháznak templomszenteléskor szokásos imáit, tisztában lenne azzal, bogy a plas- tikai művészet nem egyéb, mint a keresztény eszme közvetlen és szükségképeni nyilvánulása, s még azon sejtelme is támadt volna, hogy a művészet csak egyházi feladatokban nyer kielégítő, biztos stylt. És a jelenkor művészete az által, hogy világias alakott öltött, lebukott azon magaslatról, a melyen látjuk a keresztény művészetet kezdve Cimabuén és Giottón egész Kaffaelig, s alehetség hiú játékává, az érzékek üres, csiklandozó eszközévé vált; az istenség jósnője, az élvek szolgálója lön, és az érzékiség és trágárság lett eszményévé. Épen a művészetnek ezen általános panaszra okot szolgáltató sülyedése bizonyítja, hogy a keresztény eszmétől való elpártolása, önmagától való elpártolásával, s igy műveltségünk hanyatlásával, szorosan összefügg. Valljon e «jövő vallása» uj vallásos műveltséget fog létesíteni? A Buddha-féle pessimismus már évezredekelőtt lépett a plastika küzdterére s bálványait a nép vallásos épülése végett megjelenítette. Természetesen mindezek csak torzképek s «az uj vallás belső kultusa» kevés reményt nyujta, hogy egy uj mű1 Journal des Débats. 11. Jan. 1866. 8 L’éloqence au IVme siècle. 8 Anweisung zum seeligen Leben. * Politik I. 343. 1. 5 Deutsche Urzeit. 1879. Végszó. 6 Allgem. Staatsrecht, IX. 4. 1 Gesammelte Schriften II. 202 s köv. 11. „A keresztény latin irodalom“, mondja Ebert (f. i m. II. Előszó) „felneveié egyúttal a nemzeti irodalmat is ; nem adott csupán csak egyes nemekre példákat és mintákat, hanem úgy a költés alakjai, mint a prósa stylusa, az ó befolyása alatt növekedtek“.
