Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
108 MUNKÁLATOK 46. ÉVF. isteninek birtokába, valamint a természet világábanis közvetítő okok által árasztja reánk Isten az ő adományait. Minden egyes ember számára független kinyilatkoztatást követelni annyi volna, mint «az ábrándozó szellemek» álláspontjára njból visz- szaesni, mi ellen Luther a legelhatározottabban küzdött, a mi a tizenkilenczedik században többé nem lehetséges. Ezen egyháztól nyerjük a hitet, a regula üdéit s azzal együtt a szentirást, Mégis Kahn azt mondja1 «A szentirás egyedüli tekintélyéről az ős-egyház semmit sem tud. Az apostoli és az Apostolokat követő korban a hagyományozott ige volt az, mi a hitközséget egységben tartotta. Miután az új-szövetségi szentirás, jogának (melyiknek?) használatába lépett, benne, mint az Apostolok és próféták ihletett tanúbizonyságában az igazság zsinór-mértékét s a hitközség épületének középpontját látták ugyan, azonban hatását csak a hitközség életének ezen szervezetté vált hagyománynak talaján fejté ki,1 2 * melyben a hitet az ajkról ajkra átültetett ige, tehát újólag a hagyomány, szülte és ápolta leginkább," A szent irás tekinélye az egyház tekintélyén alapult, mikép azt Ágoston4 ismert szavai mondják. Az egyház volt az, mely a szentirást, mint szent könyvet, az egyeseknek átadá; az ő tanúsága kezeskedett a szentirás hitelreméltóságáért; hite és élete tényleges magyarázata volt a szentirásnak. A szentirásnak, mint a hit zsinórmértékének, jelentősége éppen az egyház hitét tételezé föl. A kinyilatkoztatásnak, nagyon helyesen, tisztább és biztosabb5 forrása a szentirás authentikus igéje volt. Értelmezése azonban igen nagy hatás kört engedett az alanyiságnak. Az ős egyház azon meggyőződésben élt, hogy a hitközség öntudatába 1 Luther Dogmatik II. 25. 1. » Irén IV. 33. 8. 8 Tertulian. De Carne Chr. c. 2. De praescr. c. 14. 19. 4 Evangelis non crederem, nisi commo veret me Ecclesiae cathoUcae auctoritas. L. c. c. 3. 5 A katholikusok elismerik, hogy a szentirás és a hagyomány a kinyilatkoztatás forrásai, azonban külömbözö módon. A szentirás, Isten igéje, a hagyomány mint emberi szó Isten igéjét tartalmazza; azért
