Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
73 A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. denről biztos tudomással nem bírnának. És ez annál fontosabb, lia az ember oly időben él, midőn az erkölcsök lanyhasága és a divat önkénye uralkodnak, vagy mint Plinius oly Itatásosán mondja: „In hac licentia temporum.“ Plinius e tanácsait egy római nőhöz intézé, ki a fia számára választandó nevelőt illetőleg hozzá fordult tanácsért s levelét e figyelemre méltó szavakkal zárta be: „Az ég segítségével bízza e gyermeket oly férfiúra, ki őt mindenekelőtt jó erkölcsökre, azután pedig beszédességre tanítja, mert ez jó erkölcsök nélkül rossz tudomány.“ E választás eldöntésénél tehát ne engedjék a szülök magukat semmiféle üres, magán vagy nyilvános tekintetek, érdekek, vagy hiába való dolgok által befolyásoltatni. „Mily megvetésre méltók“ mondja Plutarch, „azok a szülök, kik büntetésre méltó hanyagság-, vagy szánalomra méltó tudatlanságból gyermekeiket oly tanítókra bízzák, kik csak névleg azok s még csak annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy azokat megvizsgálnák. S ez még mindig inkább megbocsátható akkor, ha tudatlanságból történik, de ha értelmes személyiségek által előre is figyelmeztettek, hogy az ajánlott tanító nemcsak hogy nem bír képességgel, de még romlott életű is, s ők félrevezetve a hízelgők hazugságai vagy barátjaik oktalan tolakodásai által, azt mind ennek daczára mégis elfogadják: ez annyit tesz, mint valóságos ostobaságot követni el. Nagy Isten, megérdemli-e egyáltalában az olyan ember az atya nevét, ki inkább hiú tekintetekre néz, mint arra, hogy gyermekeinek jó s tökéletes nevelést biztosítson.“ Plutarch azonban nem tagadta, hogy mily mély belátás kívántatik az ily nehéz választáshoz. „Vannak emberek“ úgymond, „kik szerfölött nagy kihágások miatt minden más állásra alkalmatlanok s az ily emberek azután sokszor az ifjúság nevelésére vállalkoznak s nagyon sok szülő van, ki ezekre bízza gyermekeit. Ennyire vigyázatlanok!“ Hogy az ily nagy szerencsétlenségtől mindenkit megóvjon, a szülőkkel szemben sem szemrehányások-, sem tanácsokban nem fukarkodott: „Az erényt mellékes dolog gyanánt tekinteni annyit tesz, mint az egész nevelés lényeges
