Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
VII. FEJEZET. A szülők kötelessége a nevelők választását illetőleg. Hiányos volna e könyv, lia nem beszélnék a szülök ama jogáról és kötelességéről, melynél fogva gyermekeik számára maguk kötelesek megválasztani a nevelőket. Az előzmények után bizonyára szükségtelen ennek hosszas bi- zonyítgatása, czélom elérésére nehány megjegyzés is elég lesz. Mindazon kötelességek között, melyeknek a szülők a bennük levő nagy tekintélynél fogva alá vannak vetve, nem ismerek fontosabbat, mint a nevelő intézetnek, melybe gyermeküket adják, nemkülönben tanítóiknak is, kikre e szent tekintély egy részét s vele együtt személyes felelősségüket is át akarják ruházni, lelkiismeretes megválasztását. Világos, hogy ez a szülők egyik főkötelessége, de egyszersmind fő joga is. A szülők soha sem lehetnek túlságosan elővigyázók oly választásnál, mely lelkiismeretűket és sziveket, becsületüket és életők boldogságát oly közelről érinti. Itt úgy reájuk, mint gyermekeikre nézve minden koczkára van téve, s azért szívesen ismétlem azt, a mit egykoron Plátó mondott az ő szokásos, épen oly fenséges, mint egyszerű beszédmódjában kortársaihoz: „Ha az, a ki saruitokat készíti, rossz mesterember, vagy készítsen bár rossz lábbelit, vagy adja ki magát sarukészítőnek a nélkül, hogy az volna: ez nem sokat árt nektek, de nem látjátok-e, bogy ha gyermekeitek nevelői csak névleg azok, családotokat szerencsétlenségbe döntik, s hogy egyedül tőlük függ létezésiek és boldogságtok ?
