Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. Hl W-\ Csakis ezen az áron ótalmazza meg őket, áldja meg hajlékukat a Mindenható hatalmas keze, és csakis ezen az áron nyújt nekik oly vigaszt, minőt az Eg ama szülőknek tartott fenn, kik a legszebb és legszentebb munkának szentelik magukat. S ha mindazáltal a világ és annak élvezetei győznek, ha a szülők szent hivatásukhoz hűtelenek lesznek és gyermekeik nevelését fogadott emberekre, nyolcz, tíz éves korukig a dajkára, nőnevelőre vagy komornára, azután tíztől húsz éves korukig kizárólag idegen tanítókra bízzák; ha a gyermekek durva kezekkel kiragadtatnak a családi szentélyből és ha érzik, hogy időnek előtte megfosztattak a szülői felügyelettől s gondoskodástól: mily nyugtalanság fogja el akkor e fiatal lelkeket, s mily tátongó űr keletkezik az ily házban! A világ, a lármás szórakozások és ünnepélyek, a változatos élvezetek, az élvhajhászó tömeg és a tánczvigalmak nagyon is silányul kárpótolják őket távollevő gyermekeikért: mindezek mellett nélkülözik azok beszédes szemeit, csengő hangjukat, víg, ártatlan lármájokat és gyengéd hízelgéseiket. Azért minél többször látom, ti könnyelmű szülök, házaitokban a tömegét s hallom a világi szórakozások lámáját részemről annál inkább ösztönözve érzem magamat, hogy felkiáltsak: „Mily üresség, mily pusztaság van e házban! Mily szomorúság, a szívnek és léleknek mily némasága lakozik abban !“ „Hol van öcséd? mi lett belőle?“ E komoly és rettenetes kérdést intézte egykor az Úr ahhoz, kinek átkozott nevét nem akarom kiejteni. Nem intézhetne-e az Isten sok, kötelességéről megfeledkezett szülőhöz hasonló, de még rettenetesebb kérdést is? „Hol vannak gyermekeitek? mi lesz belőlük addig, míg ti tánczoltok?“ S ki merné akkor azt válaszolni: „Őrzője vagyok-e én gyermekeimnek?“ De ti igenis azok vagytok: miért nem őrködtek hát felettük, kivált gyenge korukban, midőn senki sem helyettesíthet benneteket? A gyermek az atyai háztól eltávolítva is találhat ugyan atyát, vagy anyát, de családot nem lelhet föl soha. Kimondhatatlan szerencsétlenség mindenkire nézve, ha az első kötelék szét van tépve és megsemmisítve, szerencsétlenség a szü-
