Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

A KERESZTÉNY HÁZASSÁG.

45

hogyan magasztalják öt fennszóval! (Surrexerunt filii eius et beatissimam praedicaverunt.)

Juda leányai, úgymond a próféta, elragadtatva a csodálkozástól hasonlóképen fölkeltek, magasztaló szavokat a boldog családéval egyesítették és így kiáltottak fel: „Csalárd a kedvesség, és hiú a szépség; egyedül bölcseséged és erényeid, oh boldog anya, érdemelnek halhatatlan dicséretet!“

Most a férfi is fölemelkedik, boldog és büszke nemes és szent társára, fiai és leányai iránt hasonló tisztelettel van eltelve s ö, kinek szive oly sokszor pihent boldogítva a nő szivén, felkiált: „Minden asszonyt felülmúltál erényeid által!“ (Tu supergressa es universas.)

„Igen, te kincs valál, méltó, hogy a föld legtávolabb zugában is keressenek; mert mióta köztünk időzöl, élted minden napjában csak jót, rosszat soha nem tettél !“

Örömest fejezem be az anyáról festett eme képet az isteni bölcseség e szavaival.

Ily fenséges tehát az anyai méltóság, ily tiszta az emberi család boldogsága, ha az az isteni tekintély védelme és ótalma alá vonul.

Ez az atya, ez az anya: a szilárdnak a gyengéddel, az erőnek a kellemmel, a bölcseségnek a szeretettel való szép és szent egyesülése, a melyből szeplőtelen gyümölcsként fakad ki az élet, a biztonság, az öröm, az édes béke, a nemes bőség, az erények jámbor harmóniája a családi tűzhelynél, és végre a tisztelet nagy törvénye.