Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 43 mondhatnám : legistenibb nyilatkozatának. Ilyenkor megértettem, miért tudta magát a mindenható Isten, midőn a földön megjelent s az emberekkel irántok érzett szeretetét meg akarta értetni, csak egy anyához hasonlítani! Ilyenkor felfogtam, miért akart 0 még ennél is többet tenni, miért akart önmagának is anyát adni, miért akarta 0 maga is ezt a szent nevet kiejteni. S mi mindennap magasztaljuk azt, ki Neki életet adott, ki Őt gyermekkorában nevelte és ki az Ő holttestét szivére zárta. Csodálatos végzés! Annak a szűznek, kit az Isten Fia anyjának választott, mindenekelőtt a keserűség szüzének, a fájdalmak anyjának kellett lenni. Ez volt neve, ez volt rendeltetése, ez nagysága. Kálvária hegyén egy anya fájdalmára volt szükség. Az új Évának, az evangélium asszonyának lelke kifürkészhetetlen mélyében a türelem egy kiapadhatatlan erét kellett viselnie, és életében a szomorúság fönséges terhét hordoznia, mely az ember anyját az emberiség fájdalmas, hason- líthatatlan ékességévé teszi. Ne vesse senki szememre, hogy az anyai méltóság fényét és örömeit el akarom homályosítani. Nem, a nők, a keresztény anyák meg fognak érteni; és ha itt lenn tövisek is vannak e fényes koszorú drágakövei közé fűzve, ez épen egyik oka annak, miért viseli azt a keresztény nő oly örömmel: fájdalmai ép oly kedvesek reá nézve, mint örömei, ez a fájdalmas ékszer ékíti és tisztítja őt, hiszen tőle származnak azok a szentelt jogok, melyek alapján gyermekeitől tiszteletet és szeretetet, férjétől nagyrabecsülést, Istentől segítséget várhat. S nemde, az ég és föld Istene, a mennyei atya is épen azért intette az emberek fiait oly hangsúlyozva, épen azért véste oly egyszerű és mély, oly megható és nyomatékos szavakkal szivükbe az anyai méltóság és anyai fájdalom jogait, mint valami szentséget ? „Fiam, tiszteljed atyádat és anyád fájdalmairól el ne feledkezzél/“ (Honora patrem tuum et genitus matris tuae ne obliviscaris).
