Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 33 kezett ő vele akkor, a midőn általa ezt a gyermeket életre kozta, úgy most ő is valósággal, bárcsak függve, mintegy köl- csönképen Isten erejével és javaival rendelkezik. Isten tervei mindig következetesek: miután öt atyává tette, ma még hatalmának kezelőjévé és kiosztójává is teszi, hogy e gyermek és utódai fölé árassza azokat a kegyelmeket, melyek megalapítják a földi jólétet és előkészítik az örök boldogságot. És ezt a nagy és magasztos hivatalt gyakorolja az atya a nélkül, hogy e fölött elcsodálkoznék, mert úgyszólván ép oly természetesnek találja azt, mint a mily isteni : annyira érzi, hogy az Isten, midőn őt atyává tette, bizonyos tekintetben kötelességet is vállalt magára irányában és reábízta élet és halál fölött való hatalmának egy részét. S úgy-e világosan parancsolja az Úr: „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy áldásuk rajtad nyugodjék és boldogan élhess a földön?“ mintha a gyermekeket arra akarná figyelmeztetni, hogy ugyanaz az atya és ugyanaz az anya, kik nekik a nemzés által életet adhattak, azt áldásuk által meg is hosszabítliatják. És mégis, bármily természetes is az atyának ama joga, melynél fogva gyermekeit megáldja, mégis csodálatos módon oly magasztos ez a tény s annyira magán hordja az isteni jelleget, hogy, a mint be lehet bizonyítani, a pogányságnak és a régiek bölcseletének fogalmok sem volt róla. Csak az igazi vallás emelte, mint már említém, az atyai tekintélyt egész a megáldhatás hatalmához; a régi szellem legfönsége- sebb sugallatai sem tudtak soha ily magasra emelkedni. Virgil és Homér magasröptű szelleműk daczára az atyai áldásnak még csak gondolatáig sem tudtak emelkedni. Hektornak Andromache karjaiban nyugvó fiához intézett szavai hősiek, de Hektor nem áldá meg fiát. Priamos, ki amaz atyáknak, kiknek jellemét az ó-kor tárja elénk, legdicsőbbje, nem áldotta meg Hektort a harcz előtt. Aeneas saját vállain viszi el ősz apját Trója romjai közül, haldokló atyja még sem áldja meg öt. Isten régi népénél és minden keresztény népnél ellenben az élő hit korában a haldokló atya soha sem mulasztotta el, hogy gyermekeit megáldja. Es bármennyire is van ma, fájda3 Munkálatok.
