Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
27 A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. Iiessenek. A mi gyermekeinek nevelését illeti, azt vagy ö maga vezeti, vagy pedig ö választ és jelöl ki maga helyett tanítókat, valamint a király kinevezi tisztviselőit, s mindezt eredeti, magasabb, isteni, elidegeníthetetlen jogánál fogva teszi. Azt mondom, elidegeníthetetlen jogánál fogva, és ezt a szót hangsúlyozom; mert, jól tessék megérteni, az atyai hatalmat sem elveszíteni, sem letenni nem lehet, a mint ez a társadalmi, de még a többi emberi hatalmakkal is történni szokott, És jóllehet ez a hatalom nem a legtágasabb, de mindenesetre a legbensőbb, a legmélyebb alappal bíró, legelévülhetetlenebb valamennyi tekintély között, A mint láttuk, minden tekintély az atyaságból származik, a tekintély tehát csak az atyáknak sajátságos és lényeges tulajdonsága. Még pedig a mennyei Atyáé, korlátlan atyaságá- nál fogva; a földi atyáké azon atyaságnál fogva, melyet az isteni Gondviselés reájok ruházott. Noha azonban maga az atyaság úgy ruliáztatik át az emberekre, azért az atyai tekintély mégis inkább tulajdon és lényeges, semmint átruházott tekintély; mivel nem az ember tulajdonát képezi, hanem az atyáét, még pedig azon pillanattól kezdve, melyben Isten által atyává rendeltetett, és pedig olyképen, hogy annak átadására vonatkozólag nincs szükség az isteni akarat külön nyilatkozatára sem. Isten a tekintélyt nem új, positiv, külön nyilatkozat által adja át az atyának, hanem reá ruházza, megajándékozza őt az atyasággal és a tekintély ennek természetszerű következménye. Az emberek a tekintély viselőiről azt szokták mondani, hogy azok a tekintélylyel fel vannak ruházva; az atyai te- kintélylyel ellenben nem ruliáztatik fel senki, ép oly kevéssé fosztható meg tehát attól valaki s épen úgy le sem teheti az, ki annak birtokában van. Az atyai tekintély leginkább megközelíti az isteninek képét. Az atya nincs egyszerűen az atyai tekintélylyel felruházva, ö annak tulajdonosa; Isten megtagadhatta volna tőle az atyaságot, de miután őt egyszer az atyasággal megajándékozta, azzal az atyai tekintély is elválaszthatatlanul egybe lett fűzve.
