Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
20 MUNKÁLATOK 45. ÉVI’. szag törvényeit megtartsák és a hazának polgárokat szolgáltassanak? — azt a házasságot, mely mögött az elválás szomorú lehetősége leselkedik, mely alapját képezi ama nyomorult családoknak és nevelési eredményeknek, a melyeket, fájdalom, nagyon is gyakran kell szemlélnünk? De hagyjuk ezeket a sötét képeket! Inkább magasztaljuk Krisztus egyházát, mely oly féltékeny gonddal őrzi az emberi méltóságot! Magasztaljuk erkölcstanának hajthatatlan tisztaságát, szentségeinek szépségét és szentségét! Hallgassuk végre az ő saját szájából a magasztos és gyengéd tanításokat, melyekben a hitveseket amaz ünnepélyes órában részesíti! Nem úgy tiinik-e fel, mintha a halandó pap szavánál sokkal különbet választott volna azok hirdetésére! Valóban felemelő, ha az ember a világ számtalan örömének zajában egyszerre a Szentirás hangját hallja, mely a szent mise alatt valóban mennyei, a földön ismeretlen nyelven hangoztatja azokat a komoly és szent szavakat: „Valóban méltó és igazságos, jogos és üdvös, hogy Neked mindig és mindenütt hálát mondjunk, Űrünk, szent Atyánk, mindenható, örök Isten, ki mindenhatóságod által mindent a semmiből alkottál, s miután a férfit képedre alkottad, vele kísérőjét oly szorosan egybe fűzted, hogy a feleség teste magából a férfi húsából támadott, hogy ez a nőt arra tanítsa, hogy sohasem szabad kettéválasztani azt, a mi a Te akaratod és rendelésed szerint kezdettől fogva egy volt. „Isten, ki a hitvesek frigyét oly fenséges titok által szentelted meg, hogy összeköttetésök Krisztus Jézusnak egyházával való szent egyesülését jelképezi; Isten, ki által a nő a férfival egyesítve van, ki ezt a legfontosabb frigyet oly el- törölhetetlen szentségben részesítetted, hogy azt sem az eredeti bűn büntetése, sem az emberi nemnek a vízözön által való bűnhődése meg nem semmisítette; oh Isten, Te, a ki egyedül igazgatod a sziveket és mindentudó Ságodban mindent látsz és mindenhatóságodban mindeneket ko rmányzasz, úgy, hogy senki sem választhatja szét, a mit Te egyesítesz, sem kár- hozatossá nem válhatik, a mit Te megáldasz: egyesítsd, kérünk, e hitveseknek, szolgáidnak lelkeit, önts szivökbe benső,
