Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
16 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. szerint, melyet Tertullián tár elénk : Az ég áldása által megerősítve immár csak egy közös födéllel, egy közös túzhelylyel egy és ugyanazzal a névvel, egy és ugyanazzal a szívvel, egy és ugyanazzal az élettel bírnak; mindketten Krisztus tanítását vallják, át vannak hatva annak szeretete- és tiszteletétől s abban találják boldogságuk kezességét; jövőben közösen fogják viselni az Úr igáját, közös imában fognak térdre borulni. S ha az ég termékenységgel áldja meg őket, együttesen azon lesznek, hogy gyermekeiket neveljék, nekik jámbor tanításokat és felemelő példát szolgáltassanak, arra fogják őket tanítani, hogy az Isten nevét dadogni és gyermeki szeretetök első nyilvánulásaival összekapcsolni tudják* Akkor azután mindnyájan együttesen fogják az Istent az O házában imádni, szent igéjét hallgatni és szent vendégségében részt venni és ez által a csodálkozó világ előtt fel fogják tárni a valódi erény minden szépségét és meg fogják mutatni azt, a mi e földön oly ritka és oly magasztos, hogy mindnyájan tűrhetetlenül ragaszkodnak az Isten parancsaihoz. És végre egymással meg fogják osztani a jelen élet örömeit és szenvedéseit, vigaszait és elkerülhetetlen gondjait. A szenvedések gyakoriabbak e földön az örömöknél, ki ne tudná ezt a tapasztalásból? Gyakrabban találkozunk munkával és szegénységgel, mint nyugalommal és bőséggel. De ez nem zavarja őket; legyenek bár szegények, avagy gazdagok, azért kötelmeik súlyát mindvégig megadással fogják tudni elviselni. Ha szegények, mindketten örömest fognak dolgozni; Isten áldása fogja kisérni e munkás családokat) azokat a hitveseket, kik, hogy övéiknek kenyeret szerezhessenek, egész nap a legsúlyosabb munkákat végzik; Isten áldása fogja kísérni az apa férfias állhatatosságát, ki az idők súlyosodó nyomora ellen küzd, hogy felesége, gyermekei számára megszerezhesse az élethez szükséges dolgokat; az anyának tetterős megadását, ki magának az Istennek szava szerint valóban segítsége (adjutorium), szelid, erős és állhatatos, támasza gyermekei atyjának. Az ily megható jelenetek nem tartoztak épen a ritkaságok közé ama boldogabb, jobb napokban, a mely szép napokat itt-ott városainkban és kivált vi
