Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

14

MUNKÁLATUK 45. ÉVF.

törvényeket minden szükségletei számára, tanokat életének minden viszonya, vigaszt minden baja s csalhatatlan, titkos szereket a közjóiét s közbiztonság számára.

De mily nemes, nagyszerű jelleget, mily mennyei méltóságot nyer ebben az isteni tervben minden, a mi a házassággal összeköttetésben áll! E szent kinyilatkoztatásokkal szemben elenyészik a világ fiának minden hiú s ingatag gondolata; az emberi pajzánság oly sajnálatra méltónak tűnik fel s csak ebbe a világosságba helyezve tudjuk sz. Pál nagy szavait méltatni: „A házasság szent és tiszteletreméltó (honorabile connubium), a nőszágy makula nélkül való (thorus immaculatus).“ — Oh kereszténység, csak te érted ezt a tiszta nyelvet és ezt az isteni ideált!

Szóval a házasság nagy és fönséges szentség (sacramentum hoc magnum est). Tehát nem csupán közönséges világi szerződés, a szív természetes, mulékony vonzalma, szeszélyes és bizonytalan egyesülés — nem, a házasság szentség: maga az Isten tanúja, bírája és boszulója e nagy szerződésnek s ezért Ítélnek el a keresztények minden hidegséget, mert az nem egyéb gyalázásnál, minden elidegenedést, mert az nem egyéb eskiiszegésnél, minden hűtlenséget, mert az nem egyéb szentségtörésnél.

A katholikus egyház, jobbjában a kereszttel, baljában az evangéliummal, szemeit szakadatlanul az ég felé emelve megáldja a jegyeseket és megszenteli frigyöket. Midőn a beszente- lést végzi, számba veszi egyúttal a családok szükségleteit, melyeknek szent, kifogásolhatatlan frigyeket nyújt, a házi tűzhely békéjét, melytől minden gyanút és bizalmatlanságot távol tart, s az emberi társadalom óhajait, melyet tiszta, termékeny és szennytelen házasságokkal ajándékoz meg.

Nem tudom egykönnyen meghatóbb jelenetét a földi boldogságnak, mint ifjú keresztényt választott nejével, midőn mindketten az oltár zsámolyán térdelnek, és az Isten kezéből alázattal fogadják frigyök megáldatását.

Ekkor az egyház az ég nevében a lélek legforróbb erejét veszi hatalmába, hogy belőle az erény tiszta ékességét, a család díszét, magának a társadalomnak koronáját s az erény-