Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
328 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. lépéseket tett érdekében Bélánál s ez volt az ok, mi miatt Benedek megerősítését több évig elhalasztotta. E törekvés azonban keresztiilvihetetlen volt. A király rendületlen maradt elhatározásához s jogos kívánalmának a pápa ellenállni nem bírván, 1254-ben Benedeket esztergomi érseknek elismerte.1) Hasonló eset fordult elő Thimotheusnak a zágrábi püspökségre történt kinevezésénél, hol azonban IV. Kelemen pápa akarata győzött.2) Nem lehet értekezésünk feladata, hogy a kegyúri jog történetét tovább fűzzük. A felsorolt tények Béla uralkodása alatt belpolitikai fontosságú események gyanánt szerepelnek s azoknak rövid megemlítését csupán hazánk és a sz. szék között fennállott jó viszony földerítése végett véltük szükségesnek. Mert e fölmerült súrlódások egy tapasztalati igazság világos bizonyítékai, hogy t. i. az az erős kapocs, mely Magyarországot Rómához fűzte, önhaszonleső politikában nem bírhatta indító okát, hanem ama magasztos érdekek kölcsönös előmozdításában, melyeket a kereszténység által hazánk s hazánk által a kereszténység magáénak vallott. Emez állítás okadatolására elég fölemlítenünk azt a körülményt, hogy bár e viták sokszor érzékeny sérelmeket ejtettek mind a kegyúri jogon, mind a pápák egyliázbiztositó törekvésein, mégis valahányszor kölcsönös érdekeik úgy kívánták, királyaink s a pápák, felejtve a sérelmeket, megújult barátsággal egyesültek azok támogatására. így történt ez IY. Béla alatt is. A római sz. szék elfelejtett minden viszályt, midőn országunk érdeke a hatalom viselőit a tett mezejére szólították. IV. Sándor pápa 1259-ben királyunkat a tatárok ellen lelkes határozottsággal hősies védelemre buzdítja. Erre Béla panaszai folytán indíttatott, ki, midőn 1258-ban visszautasította Nogáj tatár khán szövetségi ajánlatát, -— mely országának látszólag ugyan biztosította nyugalmát, de mely keresztény fejedelemhez méltatlan és illetlen lett volna — Rómába sürgős kü*) Kollár, i. m. 158—169. 1. 2) Ld. Theiner (Urbanus IV.) „Thimotheus electus Zagr. praeficitur in Eppuin.“ U. o. (IV. Clemens) 515, sz. 281 1.
