Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

II. FEJEZET.

A házasság áldása.

Megismerkedtünk a házasság eredeti törvényeivel s ezzel az emberi társadalom első törvényeivel is. E szép törvények azonban, fájdalom, nem sokáig tartattak tiszteletben. Isten jótevő intézkedésének sérthetetlensége és fénye az első napok boldogságával és ártatlanságával együtt nemsokára eltűnt, és a férfi segítője nem vonakodott magával a férfiúval együtt magasztos állásából leszállani.

Itt tűnt ki először az, a mit ezután az évszázadok szomorú s örök tapasztalása megerősített: hogy az emberi családban minden lealacsonyul és méltóságát veszíti, mihelyt az •Istentől elválik, mert egyedül Isten adhat neki áldást s méltóságot. S ez az atyából, anyából s gyermekből álló társaság oly szorosan van egybefűzve, hogy ritkán esik el egyikük a nélkül, hogy a többieket is esésében magával nem ragadná.

Isten azonban még sem hagyta el az embereket s még a legrosszabb időkben sem szűnt meg „önmagáról tanúságot adni a földön.“ Ki ne emlékeznék meghatottsággal ama tiszta örömökre, ama csodálatos vigasztalásokra, melyekkel Ábrahám, Izsák és Jákob Istene a régi pátriárkák tiszta összeköttetéseit megáldá? S még ma is azt szokták a keresztény asszonynak kívánni, hogy legyen szeretetve méltó, mint Ráchel, hű, mint Sára, szelíd és bölcs, mint Rebekka, bátor és tiszta, mint az ó-szövetség erős asszonya.

Az isteni kinyilatkoztatást a távol keleten híven őrző, Isten által kiválasztott kisded nép kivételével azonban minden a pogányság sötétségébe borult s az emberi összeköttetések