Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 283 megmaradnia, s ha a római anyaszentegyház alattvalóit nem szolgáknak, hanem fiainak tartja : napnál világosabb, hogy az valamint a külföldnek, úgy Rómának sem lehet hübérileg alá vetve. Itt tehát ismét ama szellemi föhatalomról van szó, melyről Sylvester bullájánál említést tettünk, s melynek minden keresztény alá van rendelve, legyen bár a világ legelső polgára vagy fejedelme. Es ennek a szellemi föhatalomnak az elismerése a buzgó közép-kori fejedelmek részéről oly hódolat nyilvánításban állott, mely ugyan reájok rovta a kér. erkölcstan kötelmeit, de politikai jelentőséggel soha sem bírt. Ily hódolat nyilvánítást követel Gergely I. Fülöp franczia és Alfonz Castilia királyától is, de azért senki sem állíthatja, hogy akár Francziaország, akár Castilia birtokát a szentszék hübérileg magának tulajdonította volna.1) Sőt a Krisztus földi helytartóinak való ilyetén hódolás már Gergely előtt a korviszonyok által behozott szokás volt, a mit hóditó Vilmos, a XI. század legdicsőbb fejedelmének példája bizonyít. Mi tehát, az említett okoknál fogva, a pápa levelét politikai értelembenvett fenhatósági jogok gyakorlására irányuló követelésnek nem tartjuk, s az István részéről Sylvesternek történt felajánlás fölemlitésében nem látunk egyebet, mint a sz. szék erkölcsi befolyása és pártfogása — melybe II. Sylvester a nemzetet nemcsak a jelen, hanem a jövőre nézve is fogadta — az elődök cselekvénye által megszentelt jogosultságának föltüntetését. E pártfogást mellőzte, sőt megsértette Salamon, midőn IV. Henrik adófizetőjévé akart lenni. Szomorúan hatott ez a sz. atyára, ki, midőn az ország szabadsága érdekében hatalmas szavát hallatá, csak elődeitől öröklött kötelességét teljesítette, kik István intézkedéséből a királyi hatalom sérthetetlenségének s az ország függetlenségének őrei voltak. A Salamonhoz intézett levélben Gergely még valami lándsáról és koronáról is tesz említést, melyeket, mint mondja, III. Henrik császár Aba legyőzése után Rómába küldött, ez által jelezvén a szentszék fenhatóságát a Péternek meghó') V. 0. Pray, Hist. reg. Hung. I. 74 1.
