Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 275 vélemény, hogy az ország bajainak egyedüli oka a kereszténységben rejlik. E vallás behozatala óta, így vélekedtek, el kellett bocsátani rabszolgáikat, fizetni a tized adót, sőt mi több, ennek áldozatává lett nemzeti függetlenségök is.1) Ily érzelmek behatása alatt a pogánysághoz szító elemek pártvezérei zajosan követelték az új vallás eltörlését s az ősi intézmények visszaállítását. Endre hadi erő hiányában a fölzajlott indulatárnak ellenállani nem bírván, egyideig kénytelen volt tétlenül tűrni a bősz tömeg tombolását, melynek számosán a keresztények közül, templomaik, több főpap s köztük Gellért, Csanádi püspök, első magyar vértanú, áldozatául estek. A pártütők fanaticus dühe 1047. elején végre lecsillapít, s Endre erélyes intézkedései a belbékét csakhamar helyreállították. Ennek megtörténte után, hogy az új egyházon ütött sebek behegedhessenek, királyunk legveszedelmesebb ellenségének, a német császárnak béke ajánlatot tett. De sikertelenül; a császár nem mutatkozott békére hajlandónak. Minek következtében Endre, a könnyen kitörhető, egyenlőtlen háború vészeinek elhárítására IX. Leo pápa közbenjárásáért folyamodott. IX. Leo, előbb touloni püspök, ama gyászos 13 évi2) pápai versenygés után jutott a trónra, melynek tiizét III. Henrik jogtalan beavatkozása oly nagy mérvben éleszté. Az elődei alatt lezajlott viharos események megértették vele, hogy a német császároknak az egyházi téren elfoglalt hatalmi állása az egyházat könnyen szolgai helyzetbe hoz - hatja, azért meggyőződéséhez híven e hatalom növekedését le' ketöleg korlátozni igyekezett, E czél elérésében fáradozva a fenyegetett magyar nemzet védelmére k arját szívesen felaján Iá s azon tudatban, hogy serdülő kereszténységünk csak a békeölében erősödhetik meg, békéltető szerepében fáradságot nem kiméit. Vibert, Leo életirója, s még mint touloni püspöknek ar') V. ö. Horváth 31. A kereszténység első százada Magyarországon. 336. lap. a) (1033—1046.) 18*
