Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt
A PÁPÁK BEFOLYÁSA HAZÁNKRA. 271 gét: Kijelentjük tisztelendő atya, hogy készek vagyunk az isteni törvény szerint neked szolgálni.1) így hódoltak nemzetünk fölkentjei a római egyház fejeinek, kik alárendeltjeiket nem szolgáknak, hanem az egyház hű fiainak tartották. Hátra van még, hogy azon jogok és kiváltságokról szóljunk, melyekkel Sylvester Istvánt felruházta, ndnthogy ezekben is a pápai nemesszivüség és bőkezűség újabb bizonyítékát látjuk. „És mivel nemességed“ így hangzik Sylvester bullájának e nagyszerű megajándékozásra vonatkozó része „az apostoli dicsőség után törekedve, Krisztus hirdetése s hitének terjesztése által nem vonakodott apostoli hivatalt viselni, a mi és a papság tisztét betölteni s az apostolok fejedelmét mindenekfólött megtisztelni törekedett : ennélfogva mi is különös kiváltságunknál fogva s érdemeid tekintetéből jelességedet, örököseidet és törvényes utódaidat, kik a fen- mondottak szerint választatnak meg s az apostoli szék által helybenhagyatnak, mostanra és örök időkre feldiszesíteni kívánván, apostoli tekintélyünknél fogva megengedjük, akarjuk és kérjük, hogy miután te és ők a koronával, melyet küldünk, annak rendje és a követeidnek átadott szertartás szerint megkoronáztatok vagy megkoronáztatnak, a keresztet, mint az apostolság czímerét magad előtt vitethesd és, hogy erre azok is fel legyenek jogosítva ; és hogy országod jelen s jövendő egyházait, a mint azt az isteni kegyelem neked és azoknak sugallani fogja, helyettünk és utódjaink helyett intézhessétek és rendezhessétek !“2) A pápai bulla idézett helyéből mindenekelőtt kitűnik, hogy Sylvester Istvánnak koronát és kettős keresztet küldött. E tény valóságát még azok is kénytelenek elismerni, kik a bulla hitelességét tagadják, mert bizonyságot tesznek róla a külföldi és hazai írók egyaránt. így Ditmár a koronáról következőkép emlékszik meg : Vajk, Henrik bajor vezérnek veje, III. Ottó császár kegyelmes közbenjárása kö‘) Kollár, i. m. 58. 1. 2) Horváth M. Magyarország történelme I. k. 116 1.
