Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
226 MUNKÁLATOK 45. EVF. szerint felbonthatott volna : eléggé mutatja a házasságnak az u. n. confarreatio által való megkötése. Később is. midőn az erkölcsi romlottság mintegy nélkülözhetetlenekké tette az elválásokat, a vallás szolgája végezte az elválás szertartásait (diffareatio), jeléül annak, hogy a házasságot csak az bonthatja fel, ki azt megkötötte, vagyis a rómaiak istenei.1) Mihelyt azonban a házasság fensőbb rendeltetéseit szem elöl tévesztették, a felbonthatatlanságot is semmibe vették, a mit találóan jellemez Theodoretus, midőn ezeket írja: „Azon népek, melyek az emberek boldogságát a kéjérzet mértékével mérték, mindazt a mi (a házasságban) bármi gondot vagy utálatot előidézhetett (t. i, a nő részéről a férjben), azt azonnal elvetették.“2) Hogy az előbb említett okok következtében mennyire elhomályosult ezen természeti törvény ismerete, mutatják a görög nemzet által nyújtott szomorú példák.3) Ezek után térjünk át a választott nép házassági intézményeire s lássuk, mily lábon állott ott a felbonthatatlanság. Nem is kell sokat kutatnunk a sz. történetek könyveiben, mert már a választott nép törzsatyjának, Ábrahámnak élet- leirásában találkozunk az első elválással. Ábrahám második házasságra lép Ágár nevű szolgálóleánynyal.4) Azonban a feleséggé emelt szolgálóleány alighogy áldott állapotban kezdi magát érezni, már is megveti úrnőjét, Sárát, kinek minden kitüntetését köszönheté. A féltékeny, de egyúttal jogaihoz ragaszkodó Sára tehát urának beleegyezésével elűzi a kevély ») Dolliiig, i. m. 701. 1. 2) Theodoret. Disp. 12. De graec. affect. Tom IV. oper. ed. Hallens. pag. 1033. „Qui enim humanam felicitatem voluptate metiebantur, quid quid curarum aliquid vel fastidii afferre poterat, omnino repudiarunt.“ Binte- rim VI. I. 9. lap. s) Dölling i. m. Spártaiak házasságáról. I. 681. s. k. 1. Theofilus pedig ezt mondja : „Plato sancit veluti quidam legislator communes esse omnium uxores.“ Lib. III. ad Autolicum. 4) Móz I. 16. 3. — Sz. Ágost. 1st. városa. XVI. 34: „Mindkettő (Ágár és Cetura) ugyanis Ábrahám felesége volt és ágyasaknak neveztettek.“ Ford. 2. k. 385, 1.
